a barátaim szerint egy átlagos
irodalomkedvelő polcán a könyvek 3%-a
kerül több alkalmi elolvasásra,
45%-a pedig még egyszerire sem.
ez egy számokkal + százalékjelekkel
ellátott állítás, így elfogadható igaznak.
a statisztikák szerint túltermelünk:
1,6 t ennivaló végzi a kukában évente.
a felmérések nem részletezik azt,
mennyi verset dobunk ki, de
az ételből kikövetkeztethető.
a számadatban van tizedesvessző,
mértékegység és megbízható online
hírportálról származik, szóval elfogadható.
anyám szerint az újságpapírba csomagolt
karácsonyi ajándék ugyan csúnya,
de megelőzheti a papírpazarlást. a
reklámokból pl. masnit lehet kötni.
tw: a nagyszülők ajándékát nem ajánlott
gyászjelentésbe csomagolni. saját
tapasztalat alapján elfogadható igaznak.
egy facebook-poszt szerint napi
16 000 szót mondunk ki, amiből
átlagosan 40 gépelt oldal lehetne.
ezt a valóságban kevesen próbálták,
de a munkáltatók elfogadták igaznak,
a pályázat elbírálói elfogadták igaznak,
a tanárok elfogadták igaznak, a
reductio ad absurdum módszer pedig
nem alkalmazható.
a kongói szénbányákban meghalt
gyerekek sose fogják elolvasni a verseket,
amiket azokon a laptopokon írtak,
amelyekért ők dolgoztak. nincs arra
vonatkozó statisztika, hány vers születik
meg, és ezek közül hányat gondoznak. a
gyerekekre vonatkozóan sem.
a nyilvánosság nem válogat.
anyámnak nincs ideje olvasni,
a barátaimnak ritkán van, a kongói
gyerekek szerintük nem is tudnak.
ez is lehetne rövidebb. nagyobb
betűk = több papír. az vagy,
amit válogatsz. / az vagy,
amit önszántadból válogatsz.
a nyilvánosság nem válogat.
ott lehetsz te is, ott voltál akkor is,
a kevesekkel. úgy termelj túl, hogy megérje,
hogy elfogadható legyen:
nem az újságpapír, nem a 40 old./nap –
az a 3%, amit nem éget szénné
a leváltott nyilvánosság.
