"Harminc? Az is valami?!"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 1. (783.) SZÁM – JANUÁR 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szilágyi István
A láp (Részlet egy készülő regényből)
Karácsonyi Zsolt
Szerkesztőség és vidéke
Király László
Célfotó
Papp Attila Zsolt
A középnemzedékesedés felé
Demeter Zsuzsa
Mózes Attila és Sigmond István levelei
Antal Balázs
Hegyi monológok
Egyed Emese
Versek
Mărcuțiu-Rácz Dóra
túltermelés
HORVÁTH BENJI
30 to infinity
Szántai János
Helikon 300
ANDRÉ FERENC
a bújócskaverseny győztese
Molnos Lajos
Versek
Fekete Vince
Újracsatlakozás
Bogdán László
A piros ruhás lány második jelenése
Láng Orsolya
A tél (L'Hiver)
Árkossy István
20+30
MÁRTON EVELIN
Levél a távolból
Ferenczi Szilárd
„Tele van velük az erdő”
Karácsonyi Zsolt
Drámákra újra várva
László Noémi
„Gyönyörű, napfényes sötét”
BORCSA JÁNOS
Város a versben
Zsidó Ferenc
Korszakba ágyazottan
Jakabffy Tamás
A közöttiség hitele
SZEKERNYÉS JÁNOS
Abakánok Temesvárott
 
Molnos Lajos
Versek
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 1. (783.) SZÁM – JANUÁR 10

Szomorkás

 

 

(…Szabó Gyula, Lászlóffy Aladár, Marosi Péter, Mózes Attila, Sigmond István, Létay Lajos, K. Jakab Antal, P. Lengyel József…)

 

A cseresznyéskert…, ó, Istenem!

Elfogyott belőle mind a nyár.

Ősz festeget a lombokon.

A fecskenép rég messze jár.

 

Szél tépdesi a lombokat.

Dér terül: hűvös szemfedő.

Barátok múlnak, kedvesek:

Torkos lett a sok temető.

 

Múlnak barátok, kedvesek:

Vadulhat bánat, fájdalom,

Hallgat a szó, lelóg a kéz –

Istennél már az irgalom.

 

Elhagynak mind a vágyaink,

Se ok, se düh már nem marad.

Alszik az ember, álmodik,

S lucskos-izzadtan felriad.

 

Elfogynak rendre vágyaink.

Megunja magát a remény.

Gyűl belénk a szorgos halál:

Végéhez közelg a szép regény –

 

A cseresznyéskertbe hát nincs miért:

Terengenek hűs szemfedők.

Barátok múlnak, kedvesek –

 

Belakják szívem a temetők.

 

 

Boldogság

 

 

Ó, ezek a jóságos reményecskéim!

Kitartó, hűséges mindahány,

akárcsak egy-egy Nemecsek Ernő.

Szeretem őket,

és ők is szeretnek engem.

Esténként, a régvolt ház tornácán,

körbeüljük az életem,

mint vacsoraasztalt a meghitt család.

Milyen jó nekünk, merthogy

van, akit szolgáljunk mindhalálig! –

mondják.

Milyen jó nekem, merthogy

vannak, akiket szeressek mindhalálig! –

mondom.

Ülünk a régi ház tornácán,

szöszmötöl körülöttünk az est.

Nézzük a csillagpitykés égen 

porzó Tejutat s a Göncölszekeret,

isszuk a korondi jó borvizet,

és boldogok vagyunk mindhalálig.

Oly boldogok, mint a szárnyashangyák

és az édesedő görögdinnyék

nyáridőben –

de tényleg!

 

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében