"Harminc? Az is valami?!"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 1. (783.) SZÁM – JANUÁR 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szilágyi István
A láp (Részlet egy készülő regényből)
Karácsonyi Zsolt
Szerkesztőség és vidéke
Király László
Célfotó
Papp Attila Zsolt
A középnemzedékesedés felé
Demeter Zsuzsa
Mózes Attila és Sigmond István levelei
Antal Balázs
Hegyi monológok
Egyed Emese
Versek
Mărcuțiu-Rácz Dóra
túltermelés
HORVÁTH BENJI
30 to infinity
Szántai János
Helikon 300
ANDRÉ FERENC
a bújócskaverseny győztese
Molnos Lajos
Versek
Fekete Vince
Újracsatlakozás
Bogdán László
A piros ruhás lány második jelenése
Láng Orsolya
A tél (L'Hiver)
Árkossy István
20+30
MÁRTON EVELIN
Levél a távolból
Ferenczi Szilárd
„Tele van velük az erdő”
Karácsonyi Zsolt
Drámákra újra várva
László Noémi
„Gyönyörű, napfényes sötét”
BORCSA JÁNOS
Város a versben
Zsidó Ferenc
Korszakba ágyazottan
Jakabffy Tamás
A közöttiség hitele
SZEKERNYÉS JÁNOS
Abakánok Temesvárott
 
Láng Orsolya
A tél (L'Hiver)
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 1. (783.) SZÁM – JANUÁR 10

„Unom már saját eltévelyedéseimet.”

Vagy eltévedéseid? Simán tévedéseid?

Minden esetre arra kértél, kísérjelek el,

lássam becsukódni mögötted a kaput.

Felszabadult lehettem, ez látszott rajtad.

Vagy annak a felismerésnek a nyugalma,

hogy ami nem függ tőlünk, az még nem

függetlenségünk bizonyítéka.

                    

Sikerült bepréselődnünk egy zsúfolt

kirakatba. Ahogy a hordalék megülepszik

egy darabig a sodrásban. Mintha bennünk

talált volna sarkpontjára a tér,

ránk támaszkodva kibillent. Túl szép

voltál azzal a szakállas férfival a háttérben,

aki fehér garbóban hajolt feketéje fölé,

mint egy parttalan beszélgetős filmben.

 

A felüljáró mögül, az oldmobil kiállításról

szaggatott tülkölés érkezett. Botladoztunk

a nevetéstől, azt hiszem, boldogok voltunk,

igen, a fogsorunk egy pillanat alatt

kiszáradt a szél hullámaiban. Becsöngettél,

becsapódott mögötted a kertkapu.

Engem nem látott senki, s ha igen,

láttak valakit, aki hozzád tartozik.

 

A képtárba bizonyos felügyeletre vágyva

mentem. Tartson szemmel a teremőr. Talán

éppen abban a pillanatban találkoztam

azzal a kisméretű Rodinnel, amikor te

valaki előtt ugyanúgy váltál láthatóvá.

A márvány emberi bőrt megszégyenítő

lágysággal redőződik, változik testté, amelyről

azt mondják: valamikor szép lehetett.

 

A kő nem tárulkozik fel, legfeljebb

megmutat. Zárás után összébb fogtam

magamon a kabátot, és elkaptam a tekintetem

egy parkoló autó ablakáról. Az utóbbi kánikulák

idején többször figyelmeztettek a hátsó ülésen

felejtett gyerekekre. Dehisz már javában benne

járunk az őszben, és a testnek sokkal több idő

kell a kihűléshez, mint a túlhevüléshez.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében