"megtanulni az angyalok nyelvét"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 24. (782.) SZÁM – DECEMBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Félrebeszéd
László Noémi
Egy gyufafejnyi fény föllobbanása. Interjú Lanczkor Gábor költővel, íróval
Lanczkor Gábor
Gyulafehérvári érseki székesegyház
Ruxandra Cesereanu
Angelus (részletek)
Cseh Katalin
Versek
Szálinger Balázs
Brassó
Szente B. Levente
Egy napon
Grancsa Gergely
Versek
ANDREI DÓSA
Füvész (Ierbar) - Részlet
Varga Borbála
túlvilág a konyhaköveken. munka – hatodik fázis, memoár
SZTERCEY SZABOLCS BENEDEK
Leviatán
Tar Károly
Versek
Lovász Krisztina
Novellák
Oláh András
Versek
Szántai János
Nyomozás a török után, aki magyarként jött világra és egyiptomiként lépett le a színről
Karácsonyi Zsolt
Tájból kimetszett élők ideje
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Elbújni a kirakatban
Tamás Dénes
„Hogyan szublimálható a bánat”
Kovács Újszászy Péter
Elhalt csodák
Jakabffy Tamás
A harmincéves megakoncert
Kolozsváry Marianna
A múlt szabadsága
 
Grancsa Gergely
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 24. (782.) SZÁM – DECEMBER 25

Szélmozgás

 

 

Nincs sehol az a táj

ahol nem fáj a lélegzés

remeg a hangod is

amikor megszólalsz

hát hogyan is lenne

komolyan vehető

amit artikulálsz így

levegővé válik

ahogy mindig

és sose lesz esély

a részmegértésre is akár

most már csak zabál

ki belőlem a rohadás

és te is

csak belsőszervek nélküli váz

állsz a világban

roncsolódsz kétfelől

galambok huzata átjár

néhány naponta lezárnak

benned egy termet

a penész megeszi majd

a falakon a régi festményeket

bár sokáig nem volt látható

a széleken a szakadás

egy ponton túl már

nem lehetett nem észrevenni

így bennem most

konzerválni készül

a tudatalatti a voltat

te meg mással koronázd

a feledést hogy kilökődjön

aminek már ideje volna

másik valóságba térni.

 

 

Távlatok

 

 

Egy várost megismerni hogy

hagyni a nyelvet

és álmatlanul sétáltatni kifelé

magunkból a világot

lányok tetovált combjáról

olvasva le a macskakő közé

szorult történeteket

ahol két órája még elérhető

voltál de a kapcsolat megszakadt

ahogy a síneket is felszedték már

azokban a szűk utcákban

amik vezettek

és a házakban ahol laktál

bár nem jelezték táblák

előtted már mások vére folyt

látszottak még lyukak

a lépcsőház falán

és észrevenni

mindenki sorsát az arcukra írva

pedig nem beszélnek

róla azóta de ki

lehet találni ahogy ott ülnek

rendezett sorokban

a párhuzamos borzalmak

szobrainak talapzata előtt a padon

és nézik szemben a játszóteret

ahová bombatölcsért rajzol az emlékezet

vagy a jövő menti el a koordinátáit

hogy véletlenül se hagyja majd felszámolatlanul

aztán mégis maradtam

hogy meg tudd még mutatni a helyet

ahol vagy megnézzem azt ami

de a falakkal együtt záródni kezdtél

és azt mondtad nem maradhatok

nem kísértél ki

a vasútállomás helyét tudom

magamtól is meg nem is

beszéltünk már

vagy három napja

de neked mégis sikerült

egy cetlit a táskámba rejtened úgy

hogy már csak egy másik városban találjak rá.

 

 

Grancsa Gergely 1991-ben született Budapesten. Első, Fekete Andrással közös regénye a Tilos az Á kiadónál jelent meg Kalasnyikov és Rózsafüzér címmel, 2015-ben.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében