"megtanulni az angyalok nyelvét"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 24. (782.) SZÁM – DECEMBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Félrebeszéd
László Noémi
Egy gyufafejnyi fény föllobbanása. Interjú Lanczkor Gábor költővel, íróval
Lanczkor Gábor
Gyulafehérvári érseki székesegyház
Ruxandra Cesereanu
Angelus (részletek)
Cseh Katalin
Versek
Szálinger Balázs
Brassó
Szente B. Levente
Egy napon
Grancsa Gergely
Versek
ANDREI DÓSA
Füvész (Ierbar) - Részlet
Varga Borbála
túlvilág a konyhaköveken. munka – hatodik fázis, memoár
SZTERCEY SZABOLCS BENEDEK
Leviatán
Tar Károly
Versek
Lovász Krisztina
Novellák
Oláh András
Versek
Szántai János
Nyomozás a török után, aki magyarként jött világra és egyiptomiként lépett le a színről
Karácsonyi Zsolt
Tájból kimetszett élők ideje
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Elbújni a kirakatban
Tamás Dénes
„Hogyan szublimálható a bánat”
Kovács Újszászy Péter
Elhalt csodák
Jakabffy Tamás
A harmincéves megakoncert
Kolozsváry Marianna
A múlt szabadsága
 
SZTERCEY SZABOLCS BENEDEK
Leviatán
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 24. (782.) SZÁM – DECEMBER 25

halak

 

 

apu halakat tart egy

nagy üvegakváriumban.

anyu egy ideje valamiért

nem szereti őket.

 

 

 

akvárium

 

 

apu tele van belül halakkal,

guppikat, vitorláshalakat,

aranyhalakat tart a mellkasában,

gondozza őket és cseréli a vizüket,

én nagyon szeretem nézni, ahogy

tátogtatnak, és apu szíve mellett

jönnek fel a kis légbuborékok,

néha odanyomom a fülemet a mellkas

üvegéhez és hallgatózok, mert

biztos vagyok benne, hogy azok

a halak titkos szavai, amit csak

apu ért, de ő váltig állítja,

hogy az csak levegő, üresség,

semmi más, de én csak hallgatom

a mellkasüveg mögötti morajlást,

mert meg akarom tanulni ezt a nyelvet,

amit csak apu ért, aztán valami történt,

apu szomorú lett, ritkábban etette

a halakat és mocskos lett a víz is,

végül leengedte az egészet

és többé nem öntött újat a helyére,

nekem pedig nem volt elég időm

                                                               megtanulni

ezt a nyelvet, a titkos szavakat, amik

a buborékok belsejében rejtőztek,

így amikor beszélgetünk, csak levegő

jön ki a szánkon, semmi más,

csak apu szíve maradt felfüggesztve

ebben a halak nélküli ürességben,

én pedig, ha elég idős leszek,

szavakat fogok tartani egy akváriumban.

 

 

 

tenger

 

 

kiveszek egy mondatot magamból és

szabadon engedem

 

 

Sztercey Szabolcs 1991-ben született Gyergyószentmiklóson, Kolozsváron él, filmrendező és verseket ír. Első verseskötete A nyelvtani közép címmel jelent meg 2017-ben, amelyért Méhes György-debütdíjban részesült.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében