"megtanulni az angyalok nyelvét"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 24. (782.) SZÁM – DECEMBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Félrebeszéd
László Noémi
Egy gyufafejnyi fény föllobbanása. Interjú Lanczkor Gábor költővel, íróval
Lanczkor Gábor
Gyulafehérvári érseki székesegyház
Ruxandra Cesereanu
Angelus (részletek)
Cseh Katalin
Versek
Szálinger Balázs
Brassó
Szente B. Levente
Egy napon
Grancsa Gergely
Versek
ANDREI DÓSA
Füvész (Ierbar) - Részlet
Varga Borbála
túlvilág a konyhaköveken. munka – hatodik fázis, memoár
SZTERCEY SZABOLCS BENEDEK
Leviatán
Tar Károly
Versek
Lovász Krisztina
Novellák
Oláh András
Versek
Szántai János
Nyomozás a török után, aki magyarként jött világra és egyiptomiként lépett le a színről
Karácsonyi Zsolt
Tájból kimetszett élők ideje
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Elbújni a kirakatban
Tamás Dénes
„Hogyan szublimálható a bánat”
Kovács Újszászy Péter
Elhalt csodák
Jakabffy Tamás
A harmincéves megakoncert
Kolozsváry Marianna
A múlt szabadsága
 
Tar Károly
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 24. (782.) SZÁM – DECEMBER 25

Téli történet

 

Ropog a hó

dobog a ló

                  láb

morcos a tél

hátán ki fér

                  fél

morog a szó

ropog a tó

                  táj

szél úr visít

jégfényt sűrít

                  itt

gyerekek sej

egy öreg pej

                  hej

rúgkapál száll

máris áll a

                  bál

tó jegén még

locsog a lék

                  rég

gyűjt vízszeszélyt

halálveszélyt

                  mélyt

de ott  halász

a halvadász-

                  ász

mindent igazít

bajt is lazít

                  itt

kisüt a nap

békét is kap

                  szab

a táj simul

hó száll virul

                  hull

puhácska lesz

minden mersz-

                  nesz

korcsolya él

vihog a tél

                  kél

nem sokáig

tavaszig nyárig

                  víg

a pej csöndes

a lék kedves

                  les

halász halat

a víz alatt

                  kap

s remél a tél

tovább zenél

                  él

tavaszt tekint

majd búcsút int

                  kint

 

 

 

Táncház

 

Szikla-szélen

szél száll, kószál.

Tetejében

két szép fűszál

 

hajladozik,

szépen táncol.

és kacarász,

meg viháncol.

 

Hallgatja a

szél énekét.

Ki forgatja

köpenyegét.

 

A szél picit

ámul-bámul.

Visszafordul,

ő is táncol.

 

Lett is legott

dínom-dánom.

Folyt a lagzi

egész nyáron.

 

Táncolt a szél,

s a vén szikla,

két pár fűszál

felvidulva.

 

A mulatság

addig-addig

kerekedett,

folytatódik,

míg a szikla,

– néma öreg –

felébredve,

beleremeg.

 

Két pár fűszál

táncát ropja.

Szél a hegyet

párba vonja.

 

Jöttek aztán

más-más szelek

hoztak bőven

hót, hideget.

 

Sziklabércen

senki sétál,

pihen a hegy

s minden fűszál.

 

És a szelek

jönnek-mennek,

kószálnak és

fütyörésznek.

 

Kutakodnak,

keresgélnek,

forgolódnak,

szemlélődnek.

 

Nyitogatnak

minden zárat,

mert nem lelik

a táncházat.

 

De amikor

tavaszodik

az új világ

bizakodik.

 

Két szép fűszál

hegyek, szelek,

dínomdánom,

lesz sok gyerek.

 

Sziklatető

éledezik,

s a világ tánc-

házasodik.

 

 

 

Évszakok

 

Tél tanít hallgatásra

Tavasz ébredésre

Ötvös ősz elmúlásra

Nyár reménykedésre

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében