"megtanulni az angyalok nyelvét"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 24. (782.) SZÁM – DECEMBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Félrebeszéd
László Noémi
Egy gyufafejnyi fény föllobbanása. Interjú Lanczkor Gábor költővel, íróval
Lanczkor Gábor
Gyulafehérvári érseki székesegyház
Ruxandra Cesereanu
Angelus (részletek)
Cseh Katalin
Versek
Szálinger Balázs
Brassó
Szente B. Levente
Egy napon
Grancsa Gergely
Versek
ANDREI DÓSA
Füvész (Ierbar) - Részlet
Varga Borbála
túlvilág a konyhaköveken. munka – hatodik fázis, memoár
SZTERCEY SZABOLCS BENEDEK
Leviatán
Tar Károly
Versek
Lovász Krisztina
Novellák
Oláh András
Versek
Szántai János
Nyomozás a török után, aki magyarként jött világra és egyiptomiként lépett le a színről
Karácsonyi Zsolt
Tájból kimetszett élők ideje
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Elbújni a kirakatban
Tamás Dénes
„Hogyan szublimálható a bánat”
Kovács Újszászy Péter
Elhalt csodák
Jakabffy Tamás
A harmincéves megakoncert
Kolozsváry Marianna
A múlt szabadsága
 
Kovács Újszászy Péter
Elhalt csodák
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 24. (782.) SZÁM – DECEMBER 25

Kalász István novellisztikája a periféria fullasztó kö­zegébe kalauzolja az olvasót. A kötet központi motívumai: a szürkeség, a bezártság és a hideg hátborzongató hatást keltenek. Kalász novellái bukások történeteit gyűjtik össze. A határmenti faluban működő bentlakásos iskolát a helybéliek egyszerűen csak kastélyként emlegetik. Gazdag emberek íratják ide fiaikat, annak reményében, hogy a puhány, gyakorta csavargó fiatalok érett férfiakként távozzanak. Az apák szándéka azonban csak a valóság szépítésére hivatott. A szülők ugyanis képtelenek arra, hogy gyerekeiket kezelni tudják. A kötet elején és végén a szerző mind a leendő diákok, mind pedig a vezetőség szempontjából bemutatja az intézetet. A könyv nyitónovellája, a Besúgó a fiatalok érkezését mutatja be: „Az iskola a táj legvégén egy kastélyban volt, a kastély halljában plakát fehérlett, a feliratot: MI EMBERT NEVELÜNK, kézzel mázolták a papírra. Az apák terepjáróval érkeztek, álltak a csarnokban a fiaikkal.” (Besúgó, 5.) A terepjárók érkezésében hasonlóságot véltem felfedezni Don DeLillo Fehér zaj című regényének első fejezetével. A különbség pusztán annyi, hogy míg az amerikai szerző a motorzúgással a tanévkezdés örömeit hivatott bemutatni, addig Kalász novellisztikájából szinte teljesen hiányzik a boldogság, vagy ha nyomokban fel is bukkan, a nyomor valóságossága elfojtja az örömöket. A Danke, mein Freund, örülök… novellát ez az érzés itatja át. A műben szereplő fiú az újonnan érkezett némettanár hatására önfeledten levelezik a Németországban elő Katharinával. A távolság és a fiatalok életszínvonala közti markáns különbség azonban megmérgezi az eszmecserét, és a beszélgetés rövidesen abbamarad: „Két szobánk volt, az elsőben anyám és az embere laktak (…) Ez a szoba hidegebb volt, a fal mögött föld magasodott, a domb nyomta a házat, a repedt falat.” (Danke, mein Freund, örülök…, 81.) A határ folyton létező béklyó Kalász István prózájában, ami elsősorban elválasztja a szorongástól a kiegyensúlyozottságot, az emberektől az emberként való létezés jogát.

 

 

Kalász István: Határ–idők, zEtna–Basiliscus, 2017.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében