"fel akartál vinni a Holdba"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 23. (781. SZÁM) – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Ébredés
Fehér Imola
„A vers tisztítja a lelket”. Beszélgetés Simonfy József költővel
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
szürke eminenciás
Soós Amália
Versek
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Kultikus beszédmód az irodalomban. „Mindenkinek jut egy történet, ami csak vele eshetett meg.”
Kenéz Ferenc
Ott valahol…
Tóth Mária
Tarhonya
Bognár Zoltán
A tatár
Jánky Béla
Pofont sem kapsz már per potyóresz (nonszensz-versek, limerickek, groteszkek)
Tibor Hrs Pandur
Versek
Andrej Tomažin
(Kiindulópont) (Izhodišča)
Horváth Szekeres István
Novellák
Murányi Sándor Olivér
Átkelési kísérlet (Regényrészlet)
Franz Hodjak
Homokkal teli bőrönd. Koffer voll Sand (Regényrészlet)
Beretvás Gábor
Amikor már nem neked lejt a pálya
FISCHER BOTOND
Európai keresztmetszet – az esztétikai fáradtság jelei
TŐTŐS DOROTTYA
Kibújik a macska a zsákból?
Kovács Péter Zoltán
„A világon minden rendben van”
Zsidó Ferenc
Elszigeteltség vagy egyetemesség?
Jakabffy Tamás
Az aktuális krónikás
Zakariás Ágota
VII. Mimesis: Palimpszeszt
 
Soós Amália
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 23. (781. SZÁM) – DECEMBER 10.

Nyelvtörés

 

 

Nem tudok megszólalni többé:

törnek a szavak.

Egyik felük igaz, másik hamis.

Kiválogatom az igazakat,

de hulló vakolatként morzsolódik

le róluk az értelem.

Szótagolom, cserélgetem.

Puzzle-ként illesztem egymás mögé,

hogy őszinte mondatok szülessenek,

csupa igaz, kérdőre nem vonható

bizonyosság, de ami végül összeáll,

azt a nyelvet már nem ismerem,

abból nem öltözködhetek.

Ma sem tudom,

kinél marad

a szavak hamis fele

és kinél az igaz.

 

 

Csendélet zenére

 

 

Ma Griegből igyekszem

összerakni tekintetedbe

vesztett arcomat.

Mindazt, ami a hallgatásban

kelletlen nálad maradt:

két semmi közt a hidat,

két tél között az átkelőt,

éjtől éjig az utat,

testtől testig a zökkenőt,

álomtól álomig a lépést,

az egyetlen dobbantást,

két kétely közt a kérdést,

hogy miért te vagy,

miért nem más,

álcától álcáig az egyenes

szándékot, szót, bizalmat,

két bevallatlan vágy közt

a csendes forradalmat,

hízelgő mosolyokban

az őszinte tartalmat.

Tegnap Janáčekben,

előtte Dvořákban

próbáltam felfedezni,

hátha rátalálok,

s lesz erőm felnevelni

zenét síró

csecsemő önmagam.

 

 

Kifordított idő

 

 

Szemhéjam alatt az arcod

esténként megelevenedik,

akár fülemben zengő,

monoton hangod.

 

Árnyékom egyre nő,

kilóim egyre fogynak.

Nem tudok végére járni

az üde szorgalomnak.

 

Mivégre a friss nyári reggelek?

Nem leszek harmat nélküled.

Kezemben tartom a telefont,

hogy felhívjalak, de csak

magamban ismételgetem,

 

hogy hiányzol,

akár a jobb kezem.

A csevegés ideje lejárt –

nyugtázom érdesen.

 

A csendre kárhozottak

mind ingoványos lelkűek.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében