"fel akartál vinni a Holdba"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 23. (781. SZÁM) – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Ébredés
Fehér Imola
„A vers tisztítja a lelket”. Beszélgetés Simonfy József költővel
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
szürke eminenciás
Soós Amália
Versek
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Kultikus beszédmód az irodalomban. „Mindenkinek jut egy történet, ami csak vele eshetett meg.”
Kenéz Ferenc
Ott valahol…
Tóth Mária
Tarhonya
Bognár Zoltán
A tatár
Jánky Béla
Pofont sem kapsz már per potyóresz (nonszensz-versek, limerickek, groteszkek)
Tibor Hrs Pandur
Versek
Andrej Tomažin
(Kiindulópont) (Izhodišča)
Horváth Szekeres István
Novellák
Murányi Sándor Olivér
Átkelési kísérlet (Regényrészlet)
Franz Hodjak
Homokkal teli bőrönd. Koffer voll Sand (Regényrészlet)
Beretvás Gábor
Amikor már nem neked lejt a pálya
FISCHER BOTOND
Európai keresztmetszet – az esztétikai fáradtság jelei
TŐTŐS DOROTTYA
Kibújik a macska a zsákból?
Kovács Péter Zoltán
„A világon minden rendben van”
Zsidó Ferenc
Elszigeteltség vagy egyetemesség?
Jakabffy Tamás
Az aktuális krónikás
Zakariás Ágota
VII. Mimesis: Palimpszeszt
 
Kenéz Ferenc
Ott valahol…
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 23. (781. SZÁM) – DECEMBER 10.

            (Steinbrecher Gyurkának)

 

Szervusz, Gyurka, valahol ott, Craiován,

száz éve nem láttuk egymást,

keresgéltem a Google-n, így bukkantam rád,

láttam fizimiskádat az egyetem oktatói között,

és láttam néhány angol nyelvű publikációd,

talán a csillagászattan vagy

az atomfizika területéről,

ennél többet nem tudtam meg rólad,

ha jól emlékszem, apukád úri szabó volt,

és „úszótréner”

(ahogy mondtuk ott, Nagyszalontán),

az én édesapám meg géplakatos,

és „ócskavasas”

(ahogy mondták ott, Nagyszalontán),

valamikor, régen, hírlett, hogy atomfizikus lettél

valahol Dél-Romániában,

hát ennél többet évtizedekig

nemigen tudtam rólad,

rég, nagyon rég elváltak útjaink,

hát mit csinálsz te ott, Craiován

és hát persze, mit csinálok én

(én, a József Attila-díjas író,

mit is csinálok én itt Pesten),

azaz mit is csinálunk mi azóta,

mintha keskeny, gyermek-gyászkarszalagot

viseltél volna,

s mintha az uzsonnád mindig román

újságpapirosba lett volna csomagolva,

egyéb emlékem nemigen van rólad,

ám az a bizonyos, elemista kori

emlékem az utolsó, az,

amiért örök életemben emékezni fogok rád,

tudod, az űrhajóért,

amivel fel akartál vinni a Holdba,

ahol azelőtt te már kétszer is jártál,

ahogy mondtad, nagyapáddal,

ott áll a fásszínben, mondtad,

el is kérezkedtem édesanyámtól

(igaz, kissé félve),

és édesanyám el is engedett,

de vacsorára itthon légy,

túrósgombóc lesz,

mondta mosolyogva,

hát azóta nincs emlékem rólad,

csak várok én azóta,

(te mit se tudhatsz róla)

csak várok itt azóta,

még mindig itt, a Földön,

csak várlak itt azóta,

te meg csak ott (a Holdba'!),

csak ott, csak ott, meg Craiován,

meg az angol lapokba'!

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében