"fel akartál vinni a Holdba"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 23. (781. SZÁM) – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Ébredés
Fehér Imola
„A vers tisztítja a lelket”. Beszélgetés Simonfy József költővel
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
szürke eminenciás
Soós Amália
Versek
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Kultikus beszédmód az irodalomban. „Mindenkinek jut egy történet, ami csak vele eshetett meg.”
Kenéz Ferenc
Ott valahol…
Tóth Mária
Tarhonya
Bognár Zoltán
A tatár
Jánky Béla
Pofont sem kapsz már per potyóresz (nonszensz-versek, limerickek, groteszkek)
Tibor Hrs Pandur
Versek
Andrej Tomažin
(Kiindulópont) (Izhodišča)
Horváth Szekeres István
Novellák
Murányi Sándor Olivér
Átkelési kísérlet (Regényrészlet)
Franz Hodjak
Homokkal teli bőrönd. Koffer voll Sand (Regényrészlet)
Beretvás Gábor
Amikor már nem neked lejt a pálya
FISCHER BOTOND
Európai keresztmetszet – az esztétikai fáradtság jelei
TŐTŐS DOROTTYA
Kibújik a macska a zsákból?
Kovács Péter Zoltán
„A világon minden rendben van”
Zsidó Ferenc
Elszigeteltség vagy egyetemesség?
Jakabffy Tamás
Az aktuális krónikás
Zakariás Ágota
VII. Mimesis: Palimpszeszt
 
Jánky Béla
Pofont sem kapsz már per potyóresz (nonszensz-versek, limerickek, groteszkek)
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 23. (781. SZÁM) – DECEMBER 10.

(nógatás)

 

Miegymásért és felpakoltan

csencseljen csillárt Drinápolyban

– nógatja egy ideje

a költőt a hitvese,

hogy tarthasson ki vele – a jóban.

 

 

(özvegység)

 

Könnyekbe özvegyült kisanyám,

hűségeském, víg rebarbarám,

ültess síromra sóskát,

s becsüld meg vele jóskát –

Bár amíg ő nyüvi pizsamám.

 

 

(a kutya fája)

 

Csak tudja, aki már odébbállt,

s egy igazit már-még nem pisált

– zabla, zabszalma, zabola –,

ott még a csoda sem csoda:

a fa keresi meg a kutyát.

 

 

(agresszió)

 

Nyihahák törnek parittyázva,

gábriel támad batu kánra

othellót a mennybement

desdemona fojtja meg –

A postás harap a kutyába.

 

 

(sürgöny)

 

Örömmel sürgönyöz az asszony:

túl van már, túl a klimaxon.

„Virágnénál a világ

most ég igazán az ágy” –

Választ vár forró telefaxon.

 

 

(nonszensz)

 

Miért aggasztaná a córesz,

ha már a kánaán is nonszensz?

Bakterlámpa, héjakút,

elől-hátul alagút –

Pofont sem kapsz már per potyóresz.

 

 

(unalom)

 

A szavaik már ásítanak,

ásítanak, majd elalszanak.

Hopplá, seggreverősdi,

a dermedt csöndet töltsd ki!

Sokára szól még értük a harang.

 

 

(szerencsefi)

 

Göröngyös, tüskés volt az útja,

torkában szálkás a haluska.

Asszonyának ajakán

durva serte nőtt hasán –

a nyerőszámot csak kihúzta.

 

 

(nekrológ)

 

Circumdederunt, elment kálmán,

elment a bogarai hátán.

Viszi fejében magát

a fonnyadt logaritmusát –

Tótágast áll egy gyökjel szárán.

 

 

(vénülés)

 

Csak elkövette a hibát:

elvette halk menyasszonyát.

Most méltó büntetésül

a ráncaiba vénül,

s már csak ha ordít, érti a szavát.

 

 

(a butikos)

 

Nem volt s ma sem illúziótlan:

butikot nyitott a szatyorban.

Hetvenkedik tyúkszemén

hiszen még csak teste vén –

Lányanya várja a pokolban.

 

 

(haladás)

 

Kihullt a csóré csiga szőre

viszketős lett hasán a bőre.

Nem vakarta senki se,

ráhajtott a smirglire –

Váltva megy hátra és előre.

 

 

(hecces)

 

A kisvárosi csinnadratta

szamarakkal vonul a placcra.

– Ha van bele, ki vele! –

kiált a hecc mestere.

S lobogót tűz a szélkakasra.

 

 

(ördögűzés)

 

Vezérbódé és napos oldal

Ördögöt űznek trikolorral.

Zászlórúdon fut a láz,

szándékban a cyklon-gáz –

Aki még nem menekül – koplal.

 

 

(mesés)

 

Volt egyszer, hol nem volt egy pancser,

lóhúsevésben falánk majszter.

Addig volt csak lófaló,

amíg megrúgta a ló,

s lába alól kiment a flaszter.

 

 

(tárgyilagosság)

 

Berakta vedrét a cseberbe

majd fejest ugrott a vederbe.

Így vett pléhből kalapot.

Mégse mondják, hogy bolond,

csak azt, hogy a helyét kereste.

 

 

(vetésforgó)

 

Eszeveszetten ügyeskednek:

viszik a hátukon a kertet.

Termesztenek templomajtót,

pópaszakállt és harangot –

De előbb Marlborót és Kentet.

 

 

(hírháttér)

 

Pult alól lőttek a hentesre,

húsz személy életét vesztette.

„Lárium és fárium,

hogy ez genocídium,

Musztafa pemzlivel festette”.

 

 

(folttisztítás)

 

Ma sem tudja, hogy a vendégek

mit ejtettek rá, milyen ételt.

Mángorolta abroszát,

eláztatta szappanát –

Végül kivágta a pecsétet.

 

 

(apróhirdetés)

 

Felsöpri nagyanyját a gyermek,

zálogba csapja a keresztet.

Zsírlakát a sírbogár

feladja és odébbáll –

„Eladó sírhely igényesnek”.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében