"fel akartál vinni a Holdba"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 23. (781. SZÁM) – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Ébredés
Fehér Imola
„A vers tisztítja a lelket”. Beszélgetés Simonfy József költővel
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
szürke eminenciás
Soós Amália
Versek
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Kultikus beszédmód az irodalomban. „Mindenkinek jut egy történet, ami csak vele eshetett meg.”
Kenéz Ferenc
Ott valahol…
Tóth Mária
Tarhonya
Bognár Zoltán
A tatár
Jánky Béla
Pofont sem kapsz már per potyóresz (nonszensz-versek, limerickek, groteszkek)
Tibor Hrs Pandur
Versek
Andrej Tomažin
(Kiindulópont) (Izhodišča)
Horváth Szekeres István
Novellák
Murányi Sándor Olivér
Átkelési kísérlet (Regényrészlet)
Franz Hodjak
Homokkal teli bőrönd. Koffer voll Sand (Regényrészlet)
Beretvás Gábor
Amikor már nem neked lejt a pálya
FISCHER BOTOND
Európai keresztmetszet – az esztétikai fáradtság jelei
TŐTŐS DOROTTYA
Kibújik a macska a zsákból?
Kovács Péter Zoltán
„A világon minden rendben van”
Zsidó Ferenc
Elszigeteltség vagy egyetemesség?
Jakabffy Tamás
Az aktuális krónikás
Zakariás Ágota
VII. Mimesis: Palimpszeszt
 
Andrej Tomažin
(Kiindulópont) (Izhodišča)
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 23. (781. SZÁM) – DECEMBER 10.

Alexandra Elbakyannak

 

 

I.

 

 

Tudom, az időt csak a te gondolataid

szélén mérem. Senki

sem mondta el nekem, hogyan kell járni rajtuk. (Nem

várom, hogy ez bekövetkezzen.)

A baloldalon vannak azok, akik nem elfogadottak

a másikon. Az iránytű annak az oldalnak

a szélére fog átbukni, amely az értelem nagyobb

absztrakcióját fogja garantálni.

Vagy az absztrakció értelmét?

Bernardo Soares: „Hibásan mérjük az időt,

mert a tér szerint mérjük.”

Vágóhídon zajlik az idő.

Nem vér,

nem egy évszázad zuhanása,

hanem a saját feszültség

megismerhetetlensége.

 

 

(Rövid utasítások)

(Kratka navodila)

 

 

III.

 

 

Temess ki.

Öreg lelkekből

nincs esély

kikaparni

az életkor fogalmát.

A fának

föld alá temetve

nincs életkora.

 

 

V.

 

 

Kinek adni át ezeket az embereket,

akikre nem lehet

ujjal mutogatni, csupáncsak

papírral. A későkapitalizmus

gyermekeinek távoli memóriájával – a

kérdésnél, körülmetélve mindenik

szélénél, mindenik csomójánál, legyalult

forgáccsal és lyukakkal. Aki kimondja

a szavakat, hisz bennük. Ahogy a gyermek

a sötétben látja a kakast. Ahogy a gyermek

a sötétben látja annak vörös tollazatát a szekrényen.

Ahogy a gyermek a sötétben látja a lehulló órát.

Felhő borul át esőbe, eső

fordul át felhőbe. A ló fékezi meg a lovast,

a lovas üli meg a lovat. Nem csak irónia az,

ami az égtájak irányát forgatja.

 

 

XIX.

 

 

Pier Paolo Pasolininek

 

Fél nyolckor, röviddel

sötétedés előtt, egy idegen

állított meg a külváros

veszélyes részén

és azt mondta, hogy

el lehet olvasni az

összes könyvet egy fülemüle

árnyékának segítségével. Hogy

minden egyes fordulata

a bükkfa felett a parkban

már ki van jelölve, hogy

a távolság a madár

alakja és a föld között

már pontosan kimért.

Csakhogy ott van

az építészet is.

 

 

SÁNTA MIRIÁM fordításai

 

 

Andrej Tomažin (1988, Ljubljana) író, költő, zenész, a Radio Študent korábbi szerkesztője, az RTV Slovenia munkatársa. Első regénye 2014-ben jelent meg Stramorjevi koraki (Stramor lépései) címmel. 2018-ban megjelenő Anonimna tehnologija (Névtelen technológia) című novelláskötetét a szlovén kritikusok díjára jelölték. Az itt fordításban megjelenő versei a 2018-as Izhodišča (Kiindulópont) című kötetében olvashatók.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében