"fel akartál vinni a Holdba"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 23. (781. SZÁM) – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Ébredés
Fehér Imola
„A vers tisztítja a lelket”. Beszélgetés Simonfy József költővel
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
szürke eminenciás
Soós Amália
Versek
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Kultikus beszédmód az irodalomban. „Mindenkinek jut egy történet, ami csak vele eshetett meg.”
Kenéz Ferenc
Ott valahol…
Tóth Mária
Tarhonya
Bognár Zoltán
A tatár
Jánky Béla
Pofont sem kapsz már per potyóresz (nonszensz-versek, limerickek, groteszkek)
Tibor Hrs Pandur
Versek
Andrej Tomažin
(Kiindulópont) (Izhodišča)
Horváth Szekeres István
Novellák
Murányi Sándor Olivér
Átkelési kísérlet (Regényrészlet)
Franz Hodjak
Homokkal teli bőrönd. Koffer voll Sand (Regényrészlet)
Beretvás Gábor
Amikor már nem neked lejt a pálya
FISCHER BOTOND
Európai keresztmetszet – az esztétikai fáradtság jelei
TŐTŐS DOROTTYA
Kibújik a macska a zsákból?
Kovács Péter Zoltán
„A világon minden rendben van”
Zsidó Ferenc
Elszigeteltség vagy egyetemesség?
Jakabffy Tamás
Az aktuális krónikás
Zakariás Ágota
VII. Mimesis: Palimpszeszt
 
Kovács Péter Zoltán
„A világon minden rendben van”
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 23. (781. SZÁM) – DECEMBER 10.

 

Lehetséges-e másfél évszázad távlatából beszélgetnie az 1837-ben napvilágot látott Wittelsbach Erzsébet osztrák császárnénak az 1952-ben született Pavel Șușarăval? E kötetborítójának hátoldalán hosszúvers­nek, posztmodern ódának nevezett szövegben egy bánsági író már-már kínos személyességgel fordul ahhoz a legendás alakhoz, „akit az egész Császárság Sissinek nevez”. E személyesség indokolt, amint a kötet végén található kvázi-fülszövegből megtudjuk: az író képzeletét gyermekkora óta izgatta Sissi eszményképe. Az író a még monarchia-alattvaló nagybácsi történetein keresztül ismerkedik meg a császárné alakjával. Azt látja, hogy már a halálát követő évtizedekben is mesebeli történetek keringenek róla: az Albániában harcoló katonák teljesen természetesnek veszik, hogy Sissi bármikor felbukkanhat az utcasarkon, hogy inspekcióba jöjjön a sereghez. Șușară poémája azonban nem a legendák boncolgatása, sokkal inkább azok kiváltó okáé: a szöveg Sissi lényét szeretné megragadni. Hol a császárvárostól távol eső vidéken élő alattvaló hangján szólal meg (mely hangra Sissi, úgy véli, figyelmes lesz), hol a fiatal, szerelmes Sissi saját belső hangján (mely azokat a naivan egyszerű, áradóan érzelmes szövegeket írja, melyeket a szerző a császárnétól beszúr a szövegbe), hol egyenesen az őt 1898-ban meggyilkoló Luigi Lucheni hangján. Talán ez utóbbi a legizgalmasabb: a gyilkos nevében poémát írni az ideálhoz. Poémát, mely zárlatában Luigi Lucheni hangján figyelmezteti Sissit: ne jöjjön Genfbe, ne menjen ki a házból, ne éppen szeptember 10-én, mert ha ez mégis megtörténik, sajnos találkozni fog… Nem vele, Luchenivel, hanem a nagybetűs Történelemmel. Igen, ezt érezzük végig a szövegben. A sokszínű, sok történetű és történelmű Bánság írójának hangján éppen a történelem folytat párbeszédet versben. Szerelmes versben, vátesziben, néha látszat-értelmetlenül kusza avantgárdszerű verssorokban. Olyanokban, mint a történelem maga: nyilván minden sor kapcsolódik valamihez, ez esetben Sissi életének tragikumához. De hogy hogyan? Közvetlenül? Képletesen? Ez rejtély: döntse el a mindenkori olvasó.

 

 

Pavel Șușară: Sissi. Fordította: Demény Péter. Lector Kiadó, 2018.

 

 

 

 


 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében