"elkerülném, mégis rám talál?"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 22. (780.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A boldog szerkesztés reménye alatt
Balázs Imre József
„A titkok csendben roncsolnak” Beszélgetés Szántó T. Gábor íróval
Láng Orsolya
Versek
Günter Kunert
Terápia (Die Therapie)Terápia (Die Therapie)
Vallasek Júlia
Az emlékművek jelentőségéről
Codău Annamária
A szabadulás útvesztői
Nagy Zalán
hatások
Ovio Olaru
Versek
Lily Myers
A nők összemennek
Bogdán László
Ott túl, nem messze, már egy másik világ volt
Gaal György
Ligeti Ernő, az urbánus transzszilvanista
FERENCZI SZILÁRD
Árva albínónak a világ
Zsigmond Andrea
Jönnek-e az álarcosok?
László Noémi
A jó sztori
Zsidó Ferenc
Élmezőnytől lemaradva?
Irodalmian hétköznapi
Jakabffy Tamás
A kényelmetlen műfaj
Túros Eszter
20 éves távlatok
 
Láng Orsolya
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 22. (780.) SZÁM – NOVEMBER 25.

Az aljban

 

Meséled, hogy a hegyekben jártál.

A hó árnyalatait meséled. Mit lehet azon

részletezni. Fehér, fehérebb, legfehérebb.                  

A fenyők báb-játéka. És?

Nem érint meg semmi, mert nélkülem,

nélkülem éled az életed.

Én meg magamon kívül nem tudok

más perspektívát felkínálni,

ismeretlent rádvetíteni. Dehisz

épp ebből a karámból-karanténból

menekültél hanyatt-homlok el.

Megértelek. És magamat is értem.

Legjobb a távolság, az enyhítő körülmény.

Hallgatlak, kissé unottan.

Utána vagyunk nagy korszakoknak.

Lejárt a lemez mindkét oldala.

Beszámolunk még erről-arról,

hébe-hóba. Mesélsz, mintha

magaviseleti jegyért kellene bizonyítanod,

hogy jó voltál, jó volt, egyedül is.

Mígnem – amikor már tényleg

semmi közöm nem érzem az egészhez,

közömbössé tett a részletgazdag tájleírás,

mint tizenévesen egy Jókai-regény olvasásakor

(az érzelmek lassú tűzön való

hevítése: romantikus stratégia) –,

egyszer csak becsúszik egy királyi többes.

Egy „nagyon jól éreztük magunk”.

És ebben a pillanatban beindul a felvonó,

és nagy sistergéssel-kattogással

repít a pályán újra felfelé.

 

 

Mintatelep sötétben

            mű emlék igazi történés hiányában keletkezik

 

Hirtelen döntöttél úgy, hogy szálljunk le,

hogy leszállásjelzővel szakítsuk meg az utat.

Már rég otthon kellett volna lenned.

A telepet benőtték a fák, és így

nehezen voltak felismerhetők a stílusjegyek,

amiktől úgy általában hasra szokás esni.

Semmi nem látszott, de mindketten ismerősek

voltunk erre, én a diófák, te a családi séták miatt.

Gyors seregszemlét tartottunk,

ellenőriztük, tartja-e még magát a bauhaus,

megvan-e még a klinkertéglás, a kiugró erkélyes,

a lekerekített sarkú, a színes ablakkeretes.

Tökéletes ívek, letisztult formák szavatolnak itt

a pályaelhagyók biztonságáért,

hogy sötétben is tudják a helyük,

felmérhessék a távolságokat.

A sziklatömb repedéseiben, távolabb,

elültek már a hajléktalanok. Fölöttük

fényszennyezéstől tiszta, makulátlan égbolt.

Mire az utca végére értünk, már látszott is

a végállomásról visszatérő villamos.

Erősödő fényében hunyorogva

arra jutottál, hogy a férjed néha szívesen

cserélnéd kutyára, amit csak sétáltatni kell.

De mintha rögtön ki is radíroznád a mondatot,

azon melegében körbekerítetted ajakírral.

Aztán úgy integettél a kivilágított dobozban,

mint egy kislány, aki még nem használta el a jövőjét.

Én pedig, szabad mozgás jogával rendelkező,

ideiglenes tartózkodási helyem felé

vettem az irányt.

 

 

Eldől

 

 

Valamire még elérek talán.

Nem akarok egyedül haza.

(Végtére: én is félek, amíg élek.)

Kivárom valahol az armageddont.

Letéteményesem legyen most egy est,

hol az avantgárd nyitott kapuit rázzák.

Ezalatt még az is kiderülhet,

jó vagy rossz erők színtere vagyok.

(Párhuzamba állni döngéssel, döngetéssel

banális lenne és frivol.)

Mentél haza, mert fájt már a hátad.

Ha nem vettem volna észre,

fél lábad mindig nyújtva van.

Te balra, én jobbra el, folyt. köv., majd még besz.

De akkor miért én dőlök el a sarki boltban

váratlanul? Vagy ez a szédülés már

úgy várt rám a Sparban, mint a

menekülőre a halál Samarrában?

Függetlenül attól, hogy egész délután

a vásott idő gardedámja voltunk?

Elkerülném, mégis rám talál?

            Hűtőpultok, fogjatok fel engem.

            Nyitott kapuk, falazzatok nekem.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében