"elkerülném, mégis rám talál?"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 22. (780.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A boldog szerkesztés reménye alatt
Balázs Imre József
„A titkok csendben roncsolnak” Beszélgetés Szántó T. Gábor íróval
Láng Orsolya
Versek
Günter Kunert
Terápia (Die Therapie)Terápia (Die Therapie)
Vallasek Júlia
Az emlékművek jelentőségéről
Codău Annamária
A szabadulás útvesztői
Nagy Zalán
hatások
Ovio Olaru
Versek
Lily Myers
A nők összemennek
Bogdán László
Ott túl, nem messze, már egy másik világ volt
Gaal György
Ligeti Ernő, az urbánus transzszilvanista
FERENCZI SZILÁRD
Árva albínónak a világ
Zsigmond Andrea
Jönnek-e az álarcosok?
László Noémi
A jó sztori
Zsidó Ferenc
Élmezőnytől lemaradva?
Irodalmian hétköznapi
Jakabffy Tamás
A kényelmetlen műfaj
Túros Eszter
20 éves távlatok
 
Nagy Zalán
hatások
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 22. (780.) SZÁM – NOVEMBER 25.

zsibbad

 

 

bőröd alatt a hangyák bolyokat építenek

kiskorodban anyád megtiltotta

hogy kolóniájukat elpusztítsd

kötelező példáját követned

pedig most élveznéd igazán

a magányt

 

minden éjjel másvalakivel

így akarod megtalálni

organizmusod másik alkotórészét

 

vérkeringésed folyamatosan romlik

ezzel magyarázod hogy annyi év után

sem szűnt meg a zsibbadás

 

ami csak akkor múlik el

ha méhedbe költözve a hangyák

petéket rakhatnak utódod bőre alá

 

 

lüktet

 

 

ha egy napon feketébe borulsz

és szívverésed lüktetéssé változik

vénásan kell adagolnod a fájdalomcsillapítót

mert ereid gyökerekként futnak szét

a szívednél annál az amazóniai fánál

amely csak egy másik fa köré képes nőni

 

kevésbé érzed majd a támasz hiányát

belenyugszol a természet körforgásába

és tisztelettel mondasz hálát

hogy végleges elkorhadása előtt

még felhívta magára a férgek figyelmét

 

benned a facsonk sosem fog elbomlani

örökké látható lesz ahogy törzsed

egy immár üres térhez ragaszkodik

 

 

 

törik

 

 

(1)

apád testét pólyába csavarod

anyád terráriumba fekteti őt

és fekete özveggyé változik

ez a természet rendje

mondogatod a látogatóknak

közben belülről lehelsz párát

az üvegfalakra

 

maréknyi föld vagy a terrárium alján

nem tudod lebomlasztani

 

 

(2)

ki akarjuk irtani a rovarfóbiádat

mellkasod mézzel kenem be

hernyókat ragasztok rád

hónapok múlva olyan leszel

mint egy lepkegyűjtemény

 

félelmed idővel rendszerré alakul

próbálja kihúzogatni öklödből

a gyerekkori üvegszilánkokat

 

 

 

löket

 

 

ha fellegekben nem járhatsz a folyót

kell választanod az első löketek megfelelő

erőt nyújtanak további kilengésekhez így

csiszolódnak zsebedben a kövek

kőtáblákká melyekbe most a sorsod

van vésve engedj a merülésnek adj utat

a tisztulásnak képezz csatornákat

légutaidból hagyd hogy pikkelyek

szakítsák fel bőröd kimosva korhadó

csontjaid bár a szárazföldről mentőöv

érkezhet emlékezz kint minden hétszer

súlyosabb de ne aggódj hamarosan

vízeséshez érkezel ott egy szivárvány

körbeöleli a zuhanást miközben

feledésbe merülnek elérhetelen álmaid

 

 

 

gégészet

 

 

ha magyarázatot keresel bűntudat nélkül

nyiss rá mindig nyúlj mélyebbre feszítsd szét

az állkapcsát ne állj meg a nyelvénél körmöddel

reszeld torkát csiszold hangszálait ha továbbra is

szótlan egy porctöréssel keresztezd nyelő és

légcsövét így már könyökig benne lehetsz

gyomrában tapogatózz általad kimondott

emészthetetlen vádak után mert ő csak nyelte

azokat nem számítva a székrekedés kínos csendjére

amikor harmadjára kopogtattál a mosdó ajtaján

 

 

Nagy Zalán 2003-ban született Marosvásárhelyen. Jelenleg is ott él, líceumban tanul. A miskolci Deákpoézis verseny különdíjasa 2019-ben. Ez az első közlése nyomtatott folyóiratban.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében