"az űr mindent megold"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 2. (784.) SZÁM – JANUÁR 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Valami új
Nagy Attila
Versek
Werner Lutz
Szárnyaló vonalak (Linien beschwingt schreitend)
FELLINGER KÁROLY
Versek
Demeter M. Attila
Mit jelent gondolkodni? (És miért gyötörjük egyáltalán magunkat vele?)
Codău Annamária
A halál után felröppenő madár
Szendi Nóra
A maguk módján (részlet a Majd valami úgyis lesz című regényből)
Kustos Júlia
Versek
BENE ZOLTÁN
Vörösök (Részlet az Igazak című, készülő regényből)
Varga Melinda
Versek
Csontos Márta
Versek
Medgyesi Emese
Hazai mezőnyben
Jakab-Benke Nándor
Gróf helyett tavaris
FISCHER BOTOND
Expedíció a szomszéd szobába
Kovács Péter Zoltán
Mágikus irrealizmus és karteziánus kannibálok
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Kemény ifjúkori (ön)arcképe
Családban marad
Jakabffy Tamás
A Kelet világossága
Zakariás Ágota
Csűrmemória
 
Nagy Attila
Versek
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 2. (784.) SZÁM – JANUÁR 25

Tükörben

 

El ne feledd, hogy minden csak jelenség,

Tűnékeny ábra, ideiglenes…

                            Dsida Jenő

 

Nézem a tükörben magam:

Megőszült valaha-hajam;

Szememben német melankólia;

Fülemben duduk-hang, székely sirató;

Néha egy mosoly – ha van.

 

Készül a reggeli portrém.

Előbb – hogy eltűnjön a rém –

Sminkként a borotvahabba

Merül a kímélő penge,

S hogy ne hozzon zavarba

 

A még fiatalnak látszó,

De már alkonyatba játszó,

Kissé erőltetett arcom:

Meg-megszakad a mozdulat –

Dereng, mint amikor alszom

 

Álomként inkább, nyugtatón

Mindaz, mit megad nyugtatóm,

Ha behálóz görcs és szavak –

Ár ellen úsznak szememben:

Falevelek s még ép halak.

 

Nézem a tükörben magam –

Nem maradt semmire szavam.

Frissen borotvált arcomon

Rigóhang gyúl, figyelmeztet:

Újabb reggele ez a teremtésnek,

 

Viseljem súlyát az és-nek…

 

2020. január 3.

 

 

 

Apám és Schubert

 

Apám, ha Schubertet hallgat:

Az Ave Mariát trombitán.

Mögötte orgona baktat

S Isten könnyezik, túl imán…

 

És könnyezik Apám, az aggkorok

Már-már távozó megviseltje –

Anyám, az égi halk torok

Dúdol neki, azt nem is sejtve,

 

Hogy ott vagyok és nézem őket:

Bennem a körök mind bezártak.

És gyűlnek lassan, körbevesznek

Azok, kik felém gravitáltak,

 

Mint Arc és Ujjak és a Hála,

Pisztrángok ötös csapata,

Schubert – akit Goethe leírt –,

A Bánat beteg Karnagya…

 

Apám elkésett, nem gyógyíthat

Tüdőt, pszichét – s már nem akar,

Csak megtalálni azt a csendet,

Mely akkordokban… S nem zavar.

 

2019. december 22.

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében