1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

semmivel határos

csend illata

könyököl rá a délutánra,

sétál a faluban, majd

fel-alá a lakásban,

nagyot szippant

a levendula-alkonyból,

megtelik némasággal a konyha.

gömbölyödik a sötét,

távol, a kertek alatt

csaholó kutyák,

ez az este

a semmivel határos.

tégla és lila

tégla és lila színben

úszó domboldalt figyeli,

az ágakra hulló porhavat.

giccsesen idilli.

ha fényképen látná,

azt hinné, retusálták a színeket,

a mindennapokban nincs idill,

és a tökéletes színek

tiszta kék éggel sem léteznek.

csak a sárga csend állandó.

a napokig tartó szerelmeskedésre

gondol, az ölelés mohaillatára

csókok fenyőízére.

szinte hallja,

ahogy hevesebben ver a szíve,

izgatott a boldogságtól.

sétálna a januári kékben most vele,

de csak beszél a szélhez,

akár gyerekkorában,

amikor a természetbe menekült,

eljátszadozott a gondolattal,

van egy képzeletbeli barátja.

ez az év legmagányosabb napja.