"valahogy nem éreztem az időt"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 3. (785.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Mítoszok és szerverek
Király Farkas
„Az Írószövetség nem a Bajza utca 18., hanem egy szellemi konglomerátum” Beszélgetés Erős Kingával, a Magyar Írószövetség új elnökével
Bogdan Suceavă
Éjszaka valaki meghalt érted (Noaptea când cineva a murit pentru tine) – Részlet
Lövétei Lázár László
Feketemunka (részlet)
Vincze Ferenc
Invazív fajok
Karácsonyi Zsolt
Egy élet és egy mű körei – az időben
Dénes Gergő
Discidium
BORCSA JÁNOS
Megjegyzések Magyari Lajos költői és közírói életművéhez
Borsodi L. László
Táj, (szülő)föld, haza, szó
Boda Edit
Versek
Medgyesi Emese
Hazai mezőnyben (Folytatás előző számunkból)
Beretvás Gábor
Patriótának lenni: a Rambo-mítosz nyomában
Bartha Réka
Fiatal világok hologram-felnőttekkel
Asztalos Veronka-Örsike
„Nem igaz, hogy mindenre vannak szavak” – és mi történik, ha nincsenek?
Radnai Dániel Szabolcs
Stílus és identitás a késő­modernitásban
Mohács mint emlékezethely
Jakabffy Tamás
Pásztorszerelem Ravel módra, Leszboszon
Portik Blénessy Ágota
A világ gyermekei békére vágynak
 
Boda Edit
Versek
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 3. (785.) SZÁM – FEBRUÁR 10.

Pünkösd, epicentrum a Balassi Bálint utcában

 

 

Szélmetszet egy április végi délutánhoz

 

Fagyos géptű kattog a felhők peremén,

a fölösleg szétcsapódik a földön.

Lobog a szoknya, a fehér virágok,

a mozivászon. A fémkorlát süt.

Valahol egy budai út közepén máris

pipacsok nyílnak, tépi őket a szél.

A Cirkóban nyelveken szól Naomi Kawase

            filmje,

a villamos dübörgése megrohamozza

            a termet.

„1000 fokon kibontakozik a látomás,

és megszűnik minden emberi fájdalom.”*

Nem olyan messze roskadozó fűszeres polcok

ezerféle borssal. Odakint elefántok

            trombitálnak,

már omlik. Nem Jerikó fala. Csak a pesti

            vakolat.

 

*Látomás. Japán–francia filmdráma,

109 perc, 2018.

 

 

Lenvirág. Egészen lenn

 

 

Talán augusztus vége volt.

Az biztos, hogy óriási terület.

Az biztos, hogy zoknit húztunk a kezünkre.

Hogy véresre ne vagdossa a kinyűtt lenszár.

Az biztos, hogy ingyen- és kényszermunka.

Az biztos, hogy gyermekrabszolgaság.

De hogy ki voltam akkor, nem is tudom.

 

Román Szocialista Köztársaság.

Úgy 1984-ben.

 

 

A T 0,12-es ólomkatona esete

 

 

Nézett az aszfalt, és én visszanéztem,

bús szívéből olvadt a szurok.

Kinek fáj, ha csöndben beleléptem,

s tovább menni immár nem tudok?

 

 

Az egész. A rózsaloncról (2019)

 

 

Kolozsvári utcai sövény aljából csórt

            kis hajtással indult.

Vízbe tettem, gyökereztettem, vártam,

            és igen, gyökerezett.

Immár úgy öt éve mindig virágzik,

            csokrosan elevenít.

Jutott neki két-három maréknyi föld,

            nem sok, de értékeli.

Kinyílt a legelső virága, bár borult az ég,

            fúj a dunai szél.

Ami odaát bőven május, az pannoni

            ég alatt kora április lett.

 

 

Téli (n)orrvég

 

 

Majd nyáron menjek Norvégiába?

Szó sem lehet arról, kicsi drága!

Most akarok, hiába. Hiába!

Hajtson csak a hó mindent igába,

gleccserek alján vár a faházam.

Hogy nyáron menjek Norvégiába?

Na, azt nem lehet, szívem virága!

Lefagyhat az orrom minden ága,

a Sognefjord nem marad magára!

 

 

Januári séta

 

 

Hull most a hó is.

Földön a festék.

A Szent István körúton

pöttyösek az esték.

 

 

Haladék

 

 

A fák közé befúj a nyár.

Még nem érünk nedves fű alatt.

Az égen hömpölygő halrajok.

De nevetésünk földhöz lapul. 

Szigonyesőben strandolunk.




 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében