"valahogy nem éreztem az időt"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 3. (785.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Mítoszok és szerverek
Király Farkas
„Az Írószövetség nem a Bajza utca 18., hanem egy szellemi konglomerátum” Beszélgetés Erős Kingával, a Magyar Írószövetség új elnökével
Bogdan Suceavă
Éjszaka valaki meghalt érted (Noaptea când cineva a murit pentru tine) – Részlet
Lövétei Lázár László
Feketemunka (részlet)
Vincze Ferenc
Invazív fajok
Karácsonyi Zsolt
Egy élet és egy mű körei – az időben
Dénes Gergő
Discidium
BORCSA JÁNOS
Megjegyzések Magyari Lajos költői és közírói életművéhez
Borsodi L. László
Táj, (szülő)föld, haza, szó
Boda Edit
Versek
Medgyesi Emese
Hazai mezőnyben (Folytatás előző számunkból)
Beretvás Gábor
Patriótának lenni: a Rambo-mítosz nyomában
Bartha Réka
Fiatal világok hologram-felnőttekkel
Asztalos Veronka-Örsike
„Nem igaz, hogy mindenre vannak szavak” – és mi történik, ha nincsenek?
Radnai Dániel Szabolcs
Stílus és identitás a késő­modernitásban
Mohács mint emlékezethely
Jakabffy Tamás
Pásztorszerelem Ravel módra, Leszboszon
Portik Blénessy Ágota
A világ gyermekei békére vágynak
 
Radnai Dániel Szabolcs
Mohács mint emlékezethely
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 3. (785.) SZÁM – FEBRUÁR 10.

S. Laczkó András első kötete nem kevesebbre vállalkozik, minthogy bemutassa Mohács irodalmi reprezentációjának egyik igen fontos korpuszát, a reformkor időszakában keletkezett költészeti szövegeket, és a rekonstruálható történeti kontextusok mentén értelmezze is azokat.

 

Olyan korszaka ez a magyar történelemnek, amelyben voltaképpen megkezdődött a nemzet kollektív szimbólumainak, kulturális kelléktárának összegyűjtése (és létrehozása), s e nagyszabású munkában kiemelt szerepe volt a nemzeti irodalomnak. Nem véletlen tehát, hogy az ekkortájt született, Mohácsról szóló szövegek alkalmat szolgáltattak a nemzettel kapcsolatos új elképzelések, reprezentációk kifejezésére. Laczkó egy látszólag szerény vállalással a Mohács-toposz történetének hatalmas szöveghalmazából csupán néhány, reprezentatív jelentőségű költeményt emel ki – Kisfaludy Károly 1824-es Mohácsát, Czuczor Gergely azonos című epigrammáját, valamint Eötvös József két versét (Búcsú, 1836; Mohács, 1847) –, ugyanakkor e szövegek kimunkált történeti interpretációjában lenyűgözően összegzi a Moháccsal kapcsolatos kultúrtörténeti anyag teljességét.

 

Az első fejezet Kisfaludy Károly Mohács című versének értelmezési hagyományát vizsgálja részletesen, kitérve többek közt a mű kanonikus helyének előtörténetére és okaira, valamint – a vers recepciójában újszerű módon – a közköltészeti kapcsolódásaira. A szikár gondolatmenettel bíró kötetnek ez a szakasza a leghosszabb, és ebben mutatkozik meg leginkább a szerző jártassága a Moháccsal kapcsolatos történeti szakirodalomban. Mindez valamelyest aránytalan szerkezetet eredményez a könyv egészére nézve, de ennek a résznek az is célja, hogy megismertesse az olvasót a Mohács-hagyomány legfontosabb vonásaival. Az ezt követő versinterpretációk csak így érthetők meg igazán, csak ennek fényében nyerünk rálátást a Mohács-motívumnak az abszolutizmus időszakában megnövekedett szerepére.

 

A könyv „cselekményfonala” az 1840-es évek végéig, a forradalom kitöréséig vezeti olvasóját, amely nemcsak a magyar történelemben, hanem a mohácsi vész reprezentációtörténetében is fordulópontot jelent. Az eddig vezető utat Laczkó rendkívüli problémaérzékenységgel térképezi föl, egyszerre villantva meg a nemzetközi irodalomtudomány legújabb trendjeit és a klasszikus retorikai, poétikai eszköztár magabiztos használatát. Értekezése elején röviden megjelöli ugyan azokat a megközelítéseket, amelyeket alapvetőnek tekint, ugyanakkor az elméleti apparátus egyáltalán nem uralkodik el a könyv egészén. Az interpretációkban nem az értelmezési hagyomány homályos perspektívái kerülnek előtérbe, hanem mindenekelőtt a szövegek elsődleges kontextusa, a létrejöttük mögötti történeti valóság jut szóhoz.

 

 

S. Laczkó András: Új nap, régi fény. Mohács a reformkori magyar lírában. Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 2019.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében