Bréda
I.
Lassíts, szellemek kelnek át a zebrán. –
súgta nekem akkor Bréda Ferenc.
De nem látok senkit, Feri. – hajtattam tovább.
Lassíts, szellemek kelnek át a zebrán. –
súgta nekem akkor Bréda Ferenc.
II.
A régi kolozsváriak még tudták, hogy a
Music Pubot, a néhai Krajczárt, az Insomniát és a Bulgakovot
katakombák kötötték egymással össze, s a macskakövek alatt
fényes nappal is népvándorlás folyt.
A nemespenészes falakban cérnavékony csövek tekeregtek.
A Léthe Vízmű szerint a hirtelen felejtés csörgedezett bennük.
Időnként valaki
meglékelte a vezetéket. A kispriccoló sugárból pár kortyot
puszta szájjal elkapott.
Majd hegesztőpisztolyaival, mint két szikrázó kötőtűvel,
bezárta a sebet.
Ilyenkor cseppek rügyeztek a fémen még egy darabig.
S az a valaki François Bréda volt.
Hervay
a hetedik és a nyolcadik emelet között felfúvódott öklökkel
ütöd a zárlatos lift falát.
olyannak hallatszik a lépcsőházban, mint a közeli szívdobogás.
lábadnál feldőlt kofferben sértetlen memóriával egy fekete-
doboz.
***
te román idő szerint vártál a Piața Unirii-n engem.
de én életem legfontosabb találkozójára, előre megfontolt szándékból,
magyar idő szerint érkeztem.
***
Hervay Gizella diónyi urnáját
mégsem temették el az ún. közös sírba.
mai napig fiatal költők között ingázik, akik gondját viselik,
felolvasnak neki minden este.
***
ma lenne 58 éves Kobak.
enyhe földmozgást észleltek a Házsongárd szeizmikus térségében.
Balogh Ferenc és Szilágyi Domokos utazása 2019-ben a kolozsvári elkerülőn
az arcát ősz borosta fedi. az én arcom is ősz
borostás.
a kocsiban ülve remeg. egyik kezem magam elé tartom,
remeg a kezem.
elég hűvös van, mondja. bizony hideg van, mondom.
mondja és röviden felnevet.
a következő lehajtónál talán megállok és megpihenek.
mintha egy lehajtónál állna valaki,
de nem áll ott senki, mondom. dehogynem, mondja.
kiszáll a kocsiból, kinyújtózom. szívok egy kis friss levegőt.
igen, gondolom, tovább hajtok. a kanyar után a lehajtóhoz ér,
meglátom a lehajtót és lekanyarodok. lekanyarodik, leállítja
a motort, besötétedett. a szakadó hóban nem látom a lehajtót.
kiszállok a kocsiból, szívok egy kis friss levegőt és felébredek.
leállítja a motort, kiszáll a hóba. vastag hóréteg borítja a lehajtót.
fehérlik a szűz hó. nézi a sűrű hóesést. szállingóznak
a hópelyhek, mondja.
aztán eláll a havazás. a fehér hó kivilágítja a tájat, mondja. a fehér
hótól világos lesz az este, mondom.
és mi ketten egymáséi vagyunk, mondja. igen, egymáséi,
mondom. egymáséi vagyunk, mondja. a sötétség legmélyén
egymáséi vagyunk, mondom. és összetartozunk, mondja.
örökre egymáséi vagyunk, mondom. örökre te meg én,
mondja. örökre mi ketten, csak mi ketten, te meg én, mondom.
így van, mondja. az arcát ősz borosta fedi. az én arcom is ősz
borostás. elég hűvös van, mondja. bizony hideg van,
mondom. kiszáll a kocsiból, kinyújtózom. szívok egy kis friss levegőt.
igen, gondolom, és tovább hajtok. mintha a lehajtónál állna,
de nem áll ott senki, mondom. dehogynem, mondja.
Kolozsvári metró
metró az, ami két pontot
a legrövidebb úton összeköt.
a mérnökök szerint jó ötlet volt átfúrni a
temető alatt.
csakhogy a lélekzáró rétegek gyors beomlása váratlan
aggodalommal töltötte el őket.
s kétséges vállalkozásnak tűnt
a metró szellőzőaknáinak kivezetése is a kriptaablakokon.
a Házsongárdból kezdte beszippantani
a sírokat az alagút, mint egy csillapíthatatlan tüdő.
aki tudta,
evakuálhatta szeretteit.
a beruházásnak hamar híre ment. hiába, valakik
temetőbe hajtott nyájakkal blokkolták
az építkezéseket.
ám addigra a Házsongárd már hatalmas orgonaszekrénnyé alakult
a furkálások miatt.
a függőleges szellőzőaknák nyílegyenes sípokká váltak, s érzelgős
hangláda lett maga az alagút.
ha a szél berontott a lejáraton, működésbe lépett a
teljes szerkezet:
