Balti-tenger Halottak napján
A homokdűne fehér, mint az emlékezet
Halottak napján.
Nyomvonalunkat felissza a szomjazó tenger.
Ki borzolta fel a sirályok tollát?
Ki akar olyan lenni, mint Ő?
Isten az embert mégiscsak a tenger képmására teremtette,
tekintetünkben évmilliók fosszíliája, az idő burjánzó csontveleje kering.
Harapjuk egymás csókjait az eszét vesztett szélben,
leülünk, családot alapítunk.
Hiúság
Anyaságom legszégyenteljesebb fél órája
az volt, amikor egymagam befestettem a fürdőnkben a hajam.
Frufrumban naponta ütköztek ki az ősz szálak,
szemeim alatt mélyülő karikák, éles kövek hullámverése
a nyugodt folyóban.
Ha nő akarsz maradni, naponta egy valamit meg kell tenned
a szépségedért – olvastam egy kisgyermekes anyáknak szóló könyvben.
A testápolás, az ürítkezés, a táplálkozás
ekkoriban mihamarabb végzendő feladat,
az anyatest fenntarthatóságára irányuló munka volt.
Bevallom, a forró zuhany alatt olykor bort kortyoltam
és csokoládét majszoltam. Melleimből bosszúként kicsurrant a tej.
Apró, sós babácskáimtól: könnyeimtől párásodott be a tükör.
Csokitól maszatos ujjal ráírtam: „még mindig szép vagyok” és
„szeretlek Élet”, csupa gyöngybetűs hazugság,
amíg a vizet, tejet, könnyet folyattam.
Önkielégítés közben a vécén ülve verseket olvastam,
szomorú tapasztalat. A csúcspont előtt vége lett a versnek vagy
slendrián módon fejeződött be.
Így követelőztek azok a percek,
amiket magamra szántam.
Szeresd magadat, mint felebarátidat, válaszoltam.
Azalatt a szégyenteljes több mint félóra alatt az etetőszékbe tettelek
és te egyre keservesebben sírtál. Fejemen száradt a vörös festék.
A méhlepény jutott eszembe hirtelen, el kellett volna ásni a szőlőtőkék alá,
szolgáljon ki még pár életet.
Szebb akartam lenni, erősebb, othello csillogás a verőfényben.
Az ősz szálakat elmozdítani nem szabad.
Újranőnek, ezüst folyammá dagadnak, kitépnek a legszebb álomból,
ahová rejtőzöm.
Viszi, viszi
a zavaros, meglódult víz gyönyörű tükörképeimet.
Nagy Kata 1986-ban született Dunaföldváron. Jelenleg Budapesten él. Az ELTE bölcsészkarán végzett magyartanári szakon. Verseskötete: Inkognitóablak (József Attila Kör – Prae.hu, Budapest, 2016).
