"a nyitott ablak miatt történt"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 5. (787.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
Mars hava
Pál Dániel Levente
Az írás szerencsejáték. Beszélgetés Tibor Fischerrel
Vörös István
Vörös István versei
Tibor Fischer
Hogyan törjünk világuralomra (How To Rule The World) – regényrészlet –
FAZAKAS ATTILA
Fazakas Attila versei
György Attila
Kórtörténet, vállalkozó macskákkal
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
Mellár Dávid
Acte gratuit
Kertai Csenger
Kertai Csenger versei
Ittzés Ambrus
Ittzés Ambrus kisprózái
Ferentz Anna-Kata
Ferentz Anna-Kata versei
Magyary Ágnes
Napocalips. A Smith and Wesson (részlet)
Szőcs Margit
Szőcs Margit versei
Iványi Márton
Az Állatvilág Visszavág és a Nagy Erdei Menetelés
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Posztkollektív tudattalan
FISCHER BOTOND
Ilyen ez a popszínház
Fleisz Katalin
„Álmot rejt, mely leginkább valólét”
Tóth Emese
„Egyes járatokról hallgat a menetrend…”
Szakács Kincső Zsófia
Variációk Erdély-témára
Jakabffy Tamás
A „túloldali” miénk
Zakariás Ágota
Vetró András grafikáiról
 
MÁRTON EVELIN
Mars hava
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 5. (787.) SZÁM – MÁRCIUS 10.

– Maguk hová készülnek?

– Megyünk Vásárhelyré!

– Lóval, szekérrel?

– Amink van, azzal megyünk.

                        (1990 márciusa, egy

                        székelyföldi falu határában)

 

Harminc évvel ezelőtt a hírek komótosabban közlekedtek. Újságból, rádióból, esetleg a televízióból értesültünk arról, mi történik az országban.

 

Némi késéssel a falumba is eljutott a híre annak, hogy Marosvásárhelyen baj van: a békésen tüntető magyarokat, akik az anyanyelvű oktatásért vonultak utcára, ütik-verik buszokkal odaszállított, felbőszített románok. Belháború lesz – suttogták a felnőttek. Tízéves voltam. A vészterhes suttogás jobban megriasztott, mint pár hónappal korábban a lövöldözés. Decemberben még felülírta a félelmet az eufória, és ma már tudom, az ellentéteket is. Talán akkor örült együtt az ország népe nemzetiségre való tekintet nélkül, de az egyetértés illékonynak bizonyult.

 

A szekeres menetet a pap és a mérnök beszélte le az indulásról, mondván, hogy mire odaérnek, ki tudja, mi lesz, maradjanak inkább otthon, a végeken. Nem szekereztek tehát Vásárhelyré 1990 márciusában, belháború sem lett, reméljük, nem is lesz. De a kölcsönös ellenszenv, az ellenségkép nem sokat változott az elmúlt harminc év során. Ha fatalista lennék, azt mondanám, így van ez megírva, de nem vagyok az, és abban sem hiszek, hogy ennek így kell lennie. Abban sem, hogy az egyetlen közös örömünk, esetleg, a káröröm lehet. Nem boldogít, hogy kapcsolatainkat illetően az idő megkövesedett. Ugyanazokat a szentenciákat, véres és hősi legendákat, vádakat és sérelmeket pörgetjük, nem harminc, hanem sokkal több éve.Szinte hihetetlen, hogy még mindig kérdés, ki volt itt előbb, ki mit vett vagy vitt el, adott el, adott fel, szüntetett meg, számolt fel vagy sepert szőnyeg alá.

 

Jól felépített ellenségképünkhöz ragaszkodunk, mert az legalább a mienk. Ez közös, akárcsak a ház, az udvar, a kert, a szekér, és talán a kilátás.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében