Egy földre hullt kanál
A képzelődés elragad,
botrány botrányt követ,
ma gyanakvó fejemben
a vész és őrület
fölcsap, visz és ledob.
Mennyi baj van – és nincs is.
Fölkavarodnak a napok,
a hajnal sír, az este hisztis.
Nagyobb és durvább megrázkódtatás
nem lehet a sikernél.
Ami mindig kudarc.
A bajok elől kimennél
önmagadba bentről.
Valaki mindig odabent él,
és kifelé dörömböl.
Valaki mindig kint reked,
a fagyban éjszakázik.
Hallod te is az éneket,
ha rémekkel csatázik.
Ha összecsap a kételyekkel.
Egyik szaval, másik dadog.
De kettőből, ha egy se ember,
el is mennek az angyalok,
és minden ördög felszivódik:
Ez innentől már nem kihívás!
A közöny és a semmi hódít,
érdem a baj és sikk a tiltás.
A helyzetet átszúrja tűvel,
egy elképzelt vita,
megtévesztő manőver,
mi nem lesz lényeges soha.
A lényeg átértelmeződik.
A nemfontos előrefut
a megtörténhetőig,
kitárja a kaput.
Mögötte semmi érdekes,
a más, azaz a majdnem.
A biztos csak időleges
nagy néha eltünőben.
A bizonytalan se örök,
csupán a múlt baja ma már.
A jelen bádogzászlaja zörög,
egy földre hullt kanál.
A díjazott éjszakája
A díjazott párnája
dühös gubancba gyűrve,
a pizsama szétreccsent.
Kijárt talán az űrbe?
Az álma álom volt-e?
A dunyha átizzadva.
Miféle démon tánca
lépett az éjszakába,
lépett a tüdejébe,
a májra és vesére?
Ó, mennyiféle jóság
siet felé, hogy mérje
bűnét, mi meg se történt,
de bárki nála jobban
tudja, hogy úgyis meglesz?
Jószándék, mint a ketrec,
csapódik rá, s a foglya,
orrából vér csorog ma.
Eddig tartott a játék,
a nem is kért ajándék
vágja most orrba. Hagyja.
Az éjszaka sok romja
elszáll, mert kiszellőztet,
a párnáját fölrázza.
Barátok, ellenségek,
s közömbösök, ti drágák,
most annyi segítséget,
jószándékot is kaptam
tőletek, nem tudjátok,
mennyire véd az átok,
mennyire bánt a mindegy.
Nélkülem mire mentek,
míg ugyanabban hisztek,
amiben én is hittem,
amihez most is tartom
magamat, hogyha számít.
De akkor milyen álom
zúgott át éjszakámon,
taposott párnamélybe,
a peremre, a szélre?
Rettegtem, sírtam, fáztam
a végső éjszakában,
hová kicsit beleláttam.
Egyedül állt az árnyam.
Egyedül, úgy kell lenni,
szerencse, baj, csak annyi,
mint hangyának a semmi,
s addig ember maradni,
de hogy bírom magam ki,
ha nem tudok röhögni,
vagy nyugodtan aludni
az elmúlt nap mögötti
legüres térben otthon?
A többit majd megoldom.
Kilépni a haragból
Különböző megváltók
és megváltások vannak?
Van a világra szóló,
a nagy, ismert, globális,
a Jézus-féle nagy tett.
De lehet még nagyobb is,
mikor egy bolygó pusztul
a többiért, a jóért,
egész galaxist megvált.
Az igazságtalanságot
magukba szívó szentek
bűn-üressé formálják
pár órára a várost,
vagy pár percre a földrészt.
De lehet néha apró,
szobányi tért kitöltő,
gonoszság-elhárító
kis hőstett, nem is tudni,
de megcsap frissessége.
Az áldozat meg szenved,
jó lett, mert áldozat volt,
egy hétig nem is alszik,
és aki elkövette
az erény-hozó bűnét,
a gonosztette hőstett,
a szemétség igazság,
de ő is megkönnyebbül.
Jónak vagy áldozatnak
egyként nagy élmény lenni.
A megváltó a bűnös,
akit hamisan vádol
a sok Kajafás, Annás.
Mikor mindenki jót tesz,
abból nagy baj lehet majd.
Mikor mindenki bűnös,
jobb bocsánatot kérni,
és fogadni a kérést,
kilépni a haragból.
