"a nyitott ablak miatt történt"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 5. (787.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
Mars hava
Pál Dániel Levente
Az írás szerencsejáték. Beszélgetés Tibor Fischerrel
Vörös István
Vörös István versei
Tibor Fischer
Hogyan törjünk világuralomra (How To Rule The World) – regényrészlet –
FAZAKAS ATTILA
Fazakas Attila versei
György Attila
Kórtörténet, vállalkozó macskákkal
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
Mellár Dávid
Acte gratuit
Kertai Csenger
Kertai Csenger versei
Ittzés Ambrus
Ittzés Ambrus kisprózái
Ferentz Anna-Kata
Ferentz Anna-Kata versei
Magyary Ágnes
Napocalips. A Smith and Wesson (részlet)
Szőcs Margit
Szőcs Margit versei
Iványi Márton
Az Állatvilág Visszavág és a Nagy Erdei Menetelés
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Posztkollektív tudattalan
FISCHER BOTOND
Ilyen ez a popszínház
Fleisz Katalin
„Álmot rejt, mely leginkább valólét”
Tóth Emese
„Egyes járatokról hallgat a menetrend…”
Szakács Kincső Zsófia
Variációk Erdély-témára
Jakabffy Tamás
A „túloldali” miénk
Zakariás Ágota
Vetró András grafikáiról
 
FAZAKAS ATTILA
Fazakas Attila versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 5. (787.) SZÁM – MÁRCIUS 10.

 dús földi filc

            (szűk földi vicc)

            Tandori Dezsőnek

 

 

amit kimondok

(kimondasz)

por, idő lepi már

(hát nem egy alja gonoszság?!)

rázd meg a szavak

elsúlyosodott lombját

szűrd meg a fényben

a hamut

szűrd a hamut meg

a fényben

ha tudod –

tudod, hogy ez jutott

dús hamufilc

míg el nem koptatod

kis s nagyobb földi szavakon

vacakolva azon

hogy igen-e vagy nem

s elbotolva az Igén

letörölöd, nem pörölsz

e flancoló Minden semmiségén –

magad ha altatod

(mert áltatni úgy unod)

s míg mondod, kinyögnéd

vagy csak úgy dúdolgatod könnyedén

élet, élet

könny-edény

már el is hagy az tégedet

 

 

irha

 

 

ahogyan ez a nagy fekete légy (dög…?)

keresi szürkületkor a még langyos üvegen

a ház maradék melegét

rátapad mozdulatlanul

rezzenéstelenül

szívja magába

s egy rés felé araszol lassítva bénán

ha megzavarod

ahol bemászhatna

így mi

is csúszunk-mászunk tapadunk

bemenekülnénk néha

valahová az irhánkat menteni

ha fogytán a védelmünk s a büszkeség gyors szárnyacskái

egyszerre megtörten lelankadnak

mert kitessékelhetnek bennünket az élet kegyeiből

s rácsaphatja teraszajtaját arcunkra

irgalmatlanul

bármikor a sors

 

 

kein Haus

 

 

ősz, Rilke, ház, tüsszentés, az Isten /

            van pár szó, miket ilyenkor begyűjtök

s ha rákönyöklök egyikre-másikra, húzok vagy törlök /

            senki sincs ki rám legyintsen

csak sűrűsödök, gyűlök /

            mások gyűlöletébe néha még belegyengülök /

 

s el-elvegyülök mint sötétség s fény /

            a kézfejen, a meglazuló tincsen

 

 

nem ad

 

 

nem ad nekem földet

az Isten

nem ad nekem házat

nem ad nekem költőpénzt

(költőpénzt)

nem ad nem ad

ennem

innom

 

tán hogy a szívem el ne faggyúsodjon

tán hogy a kezem a hívságban el ne telítődjön

tán hogy igazságot lélegezzen éhezzen szomjazzon a bőröm

szememben elmémben húsomban ne fészkeljen a gőg

tán ezért talán

csak ezért

 

visz közelebb

vérhez és hamuhoz

vérhez és hamuhoz

veti le ruháimat

rombolja egészségem

állít üres kirakatokba

és enged szabadjára halálos éjszakámba

 

tán ezért nem nyit

tán ezért nem emel

tán ezért vesz és nem ad

tán ezért ad-vesz

tán ezért nem tart

tán ezért árul el

 

mint ki a Fiát

áldozza

szereti

s ezért

áldozza

szereti csak

 

áldozza

áldozza

áldozza

 

szereti

áldozza

végső erőkig

végső órákig

 

most és

mindörökkön

 

most

mindörökkön örökké

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében