"a nyitott ablak miatt történt"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 5. (787.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
Mars hava
Pál Dániel Levente
Az írás szerencsejáték. Beszélgetés Tibor Fischerrel
Vörös István
Vörös István versei
Tibor Fischer
Hogyan törjünk világuralomra (How To Rule The World) – regényrészlet –
FAZAKAS ATTILA
Fazakas Attila versei
György Attila
Kórtörténet, vállalkozó macskákkal
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
Mellár Dávid
Acte gratuit
Kertai Csenger
Kertai Csenger versei
Ittzés Ambrus
Ittzés Ambrus kisprózái
Ferentz Anna-Kata
Ferentz Anna-Kata versei
Magyary Ágnes
Napocalips. A Smith and Wesson (részlet)
Szőcs Margit
Szőcs Margit versei
Iványi Márton
Az Állatvilág Visszavág és a Nagy Erdei Menetelés
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Posztkollektív tudattalan
FISCHER BOTOND
Ilyen ez a popszínház
Fleisz Katalin
„Álmot rejt, mely leginkább valólét”
Tóth Emese
„Egyes járatokról hallgat a menetrend…”
Szakács Kincső Zsófia
Variációk Erdély-témára
Jakabffy Tamás
A „túloldali” miénk
Zakariás Ágota
Vetró András grafikáiról
 
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 5. (787.) SZÁM – MÁRCIUS 10.

nézem a hatlebergi olvasóterem ablakát,

ott meleg van, a pizsamás diákok között

találnék menedéket, és boldog lennék.

a nonstopban egy lány betétekről érdeklődik,

látszik, hogy szégyelli magát, ettől lesz nekem kedves.

azt szeretném, hogy teli szájjal kiáltsa, hogy megjött,

hogy megmutassa nekem a véres pináját,

 

miattam ne szégyellje magát.

 

megveszem, ami kell, és megyek, a lány ingadozik a boldogság,

hogy nem lesz anyuka, és a menstruáció szégyene között,

finom válaszvonal, és azt akarom, hogy átlépje,

mert átléptem én is: meleget akartam

és pinát kértem, és megadatott nekem.

 

miattam ne szégyelld magad, ciklusos lány,

mert tízszer undorítóbb vagyok nálad,

beszívom az always illatát, amit magad mögött hagysz,

és tocsogok a boldogságodban.

 

 

 

 

nem érdekel a diáktársnőim nemi élete,

de érzem gesztusaikat a falakon át, ők tartanak ébren,

tűzijátékokkal világítják meg a termopán-ablakok magányosságát.

megvannak a magam játékai, de gyakran vagyok nézője mások örömeinek.

 

elérte szobám kilincsét az atomikus tél,

megállított elhanyagolt dolgaimban, hallom messziről

bach szvitjeit, az ő szomorúsága túl kifinomult

az én otromba testemnek, és az agy fülkéibe

beszivárgott a hideg, hogy betömje őket,

 

vagy megmentse. szép a természet és szépek a nők,

de ugyanolyan szomorúak a maguk passzivitásában:

a lánynak, aki most szájába veszi a szomszédos szobában,

bár 10 centiméter betonfal választ el, érzem

 

testének romlottságát, és hogy gyűlöli az apját

abból, ahogy annak a szerencsétlen metroszexuálisnak nyög,

aki benne játszik, és túlságosan is próbálja

helyettesíteni. így lesz megindító

 

a műsor, ez a művészet.

 

 

HORVÁTH BENJI fordításai

 

 

Ovio Olaru 1993-ban született Nagyszebenben. Első verseskötete (Pilotul, 2014, Charmides) elnyerte a Román Írószövetség debütdíját, illetve jelölve volt a rangos Mihai Eminescu-­díjra. Fenti versek a Proxima B (2017, Charmides) című kötetéből valók. 2016 óta a kolozsvári Nepotu’ lui Thoreau irodalmi kör moderátora.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében