Ady Endre: Ön memoriam
Gyermekévem Mindszent szülte
S még nem tudtam szólani
Engem Anci írni szült de
Elfeledte mondani
Jó barátom lett az Isten
Úgy beszéltem ővele
Ahogyan a cukrot hintem
Forró kávémba bele
Hinthetem vagy öntözhetem
Lényeg az hogy fekete
Ős vagyok, mert magyar szemem
Egyfele néz fölfele
Így neveztek Ady Endre
Szép nevem volt írni jó
Verseimbe versendekve
Dúlt a vad szecesszió
Rímem szállt a véres ködben
Gőzölt mint a gyorsvonat
Újat hoztam mindeközben
Meghaladtam koromat
Szimbolizmus furcsa képek
Volt ki elfogadta így
Ellenben sok bamba népek
Csőcseléke dúlt irigy’
Nem törődtem én ővelük
Újraírtam énekem
Újraírtam fűzfafejük
S közben éltem életem
Hajkurásztam dáridókat
Hajkurásztam a nőket
Inverzió itten jól hat
Megbecsültem is őket
Pályakezdő éveimben
El-elbíztam önmagam
Géniusznyi ereimben
Egyre többet ért szavam
Mondották hogy Endre Áve
Valljuk be ez nem kevés
Ékes példa énreám e
Szép szimultán verselés
Asszony kellett ihletőnek
Férje volt az nem hiba
Elfogadtam szeretőnek
Eljutottam Párizsba
Minden évnek vége után
Új kötet jött és miért
Számos hurrikánunk okán
Elzavartam Brüll Adélt
Háborúban tiltakoztam
Mért ontják az életet
Még amivel foglalkoztam
Néha svájci levelek
Megszerettem Boncza Bertát
Orvosolta vágyaim
Rosszul voltam mégse vert át
Dédelgette álmaim
Véget értek rémes évek
Haldokoltam is tőle
Így lettem a bamba népnek
Forradalmi költője
Elmentem a másvilágra
Számos ember siratott
Pusztomuszt is hagytam hátra
Hogy tovább ne sírjatok
És olvastok egyre többen
Szellemem lángja még ég
Lelkem száll a véres ködben
Bárha éltem volna még
Régi ósdi szenvedély ez
Mit az Isten így dalolt
Endre tervez Endre végez
Máskülönben ennyi volt
Lászlóffy Aladár: Töredékes
„Régi vagyok, mintanap az égen.
Régen születtem a földre, régen.
Ezerkilencszázharminchét óta
Magyarország, made in Európa.
Magyar honban én voltam a bűnrész.
Voltál-e már hozzáfűzőművész?
Magyar honban, ősi magyar vers ez.
Tudtál e már gyöngysort fűzni vershez?
Tudtál e már? Vagy csak néztél bután,
mint kád feletti csap a víz után?
Sírtál-e, mint kád feletti érte?
Üres könnyed a kádat elérte?
Jó barátom üssön meg a kórság,
ha nem az a kád volt Magyarország!”
Orbán János Dénes: Zsuzsika és a hold
Zsuzsikával egész jól kijöttünk.
Jambusban beszéltünk minden este.
Vacsora helyett magát tálalta,
s minden este elfogyott a teste.
Klasszikusan nem szerettük egymást.
Tervbe véve voltan egyszer kellett.
Három év után szépen elváltunk.
Vacsorából három évre tellett.
*
ahogy születés és halál
a sors könyvében
írva van
úgy leszel te is a világ
múzsája, fenn a földön
s lenn a puszta égen
(általam)
ezzel gyaktam meg egy szombat éjjel
filmet néztünk aztán nekiadtam
végigolvasta és kis kezével
hozzám látott szűzparancsolatlan
miért csinált tüzes férfit belőlem
talán ma sem érti
(füle mögött alatt benne vaj volt)
tüzes szemében
magamat néztem
tüzes szemben tüzes férfi
fül meg vaj meg vakfolt
éjre éj jött csendre csend
a hold a falon úszott fent
de nem hasított rá a kurva nőre
én elfolytam és felszívott a bőre
*
a farkamnál fogva vezettük egymást
eső lettem minden perc után
akár lavina vagy színházi függöny
gördültem le rajta délután
aztán jött az éjjel és a csend
körbenyalta ujjamat a nedve
majd egy másik szombat éjjelen
(amit a hold kis kezére kent)
kéjben fürdő szemmel le is nyelte
*
sokszor játszottam kertészt a lányon
gyümölcsfámat állítottam rája
s le is szüreteltem szorgosan.
Egyszer
(a dráma miatt) elfogyott a vegyszer
és ismét csak egy beültetlen nő lett.
*
szerelmünk lerágott almacsutka
elfogyott mint e versből a forma
de este oly jó emlékezni rá
(angyalkéz simítja át a szívet)
megtanítottuk egymást túlélni
és rosszat sem tett költészetileg.
