"mindig csodás kalandok felé"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 6. (788.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Lassuló pörgés
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Az „ittnemlét” lelki helyzetképei. Interjú Kenéz Ferenc költővel
Kenéz Ferenc
Kenéz Ferenc versei
Szántai János
A VarázslatosanOtthonos Tollbűvölő – Csukás István
Varga Borbála
Varga Borbála versei
Molnár Ildikó
Jancsó Elemér, a Nyugat és Babits1
Dezső Katalin
Panelerdőre néző erkélyen dohányozni naplopás*
Dénes Anita
Dénes Anita rövidprózái
Mărcuțiu-Rácz Dóra
már minden nő hazament
Borsodi L. László
Arabeszkek (Naplótöredék, 1990-es évek)
Codău Annamária
A soha véget nem érő körforgás öröme
Murányi Sándor Olivér
A lovak anyja (Regényrészlet)
Gyenge Zsolt
Két fecske már elég a nyárhoz? Fesztiválnapló a 70. Berlináléról
FISCHER BOTOND
Felmorzsolódás alulnézetből
Demeter Zsuzsa
Egy megoldás nélküli rejtély története
Papp Attila Zsolt
A lét könnyű elviselhetetlensége
Jakabffy Tamás
Fafúvók basszusa
HORVÁTH BENJI
transzparensek az emlékek erdejében (1)
 
Dezső Katalin
Panelerdőre néző erkélyen dohányozni naplopás*
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 6. (788.) SZÁM – MÁRCIUS 25.

fél háromkor amikor nincsenek saját szavaink

a globális hangzavarban most is megelőznek

talán egy templom födémje alatt

vagy egy irodában

vagy egy vécébe hajolás közben

hiába akarod azonnal mondani

nem a mindtől

magadtól veszed el a sorokat

 

fél háromkor amikor a napfény átvág a felporló csöndeken

és orron át légzés

és narancsszín

hieroglifák

ahogy a kulcscsont gödrébe indul

a test első felfedezője

a nyelv

a csillogás után

 

naplopás mint bizalmatlankodni pszichiáteremmel

Dr. Szilviával a sokadik elvonón

pedig csak nem hiszi el

hogy a spé Heinekennel a legjobb

és úgyse fogja kipróbálni

megmarad médiumnak

a

józanság

és

a

hiteles

térítés között

 

És hogy mit vesznek el most

– utolsó bunkerünk robbanó világok között –

nem látja senki előre

mennyi marad legszebb álmokat viselő matracainkból

– mikor még boldog volt az ember

és dobozos cigarettával időzött

esti hajléktalanok padjainál –­

mennyi az éhező cinegékből akik utoljára néznek

az ablakodnál ülsz

elfésülöd hajadban az előző napi szagokat

 

és lopod a napot a tizes tetején

vizes palackokat dobálsz

belegondolsz milyen talán hideg fém íz

a betonon szétloccsanás

és esés

közben pont ez a plakáton

mielőtt koppanás

utoljára árvácskák és nárciszok közé

a testben az erős vér

a csillogás

 

* ez az új rendelet

 

 

Dezső Kata (1996) jelenleg a PTE BTK művészetelméletek mesterszakos hallgatója. Első verseskötete: Akiket hazavártak, 2017.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében