1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Emelkedő parasztcsalád, amelynek
Földjén kívül vannak már passziói:
Nagyapám a szőlőszínházba fektet,
Munka közben lehessen meghatódni.
És pörgeti, de mázsaszám a cukrot
Kénkőszagú nemesszeri borába,
S ahogy kopnak a súlyos pincekulcsok,
Művészetével úgy marad magára.
Mert ahogy a városi öregeknél
Billen meg a négysarkú pókerasztal,
Úgy temeti szomszédait – de nem fél,
Akit két isten tart meg és vigasztal.


II.

Városba vert parasztcsalád, amelynek
Passziói mögött nincs semmi földje,
Holdak helyett négyzetméterbe fektet
Az utolsó fiú, s cseréli többre,
Jobb bort iszik, mint bárki a családban,
Jobb helyeken fordul meg, mint Nemesszer,
Jobban játssza a szerepét hazátlan,
Mint ha kulcsa lenne, mit sose veszt el,
És közben a szőlőszínház hanyatlik,
Bacchus nem tudja, jobbat mit ígérjen:
Országából megtart egy talpalatnyit,
Aztán lehull a függöny ott, vidéken.