amikor az asztalitársaságból
már minden nő hazament,
joggal teheted fel a kérdést,
hogy megint túl sokat maradtál.
kuriózum vagy, új vendég,
te sem érted, miért vagy
még itt, miért tagadod meg
magadtól az introvertség kényelmét.
csodálkoznak, hogy még bírod,
otthon nem tanítottak meg inni,
csak nemet mondani.
inni egy barátodtól tanultál,
azóta is azt a két percet keresed,
amíg nem magadra gondolsz.
olyanfiatal, olyanfiatal,
nem te vagy az első, akinek
mondják, ace vagy és
fázol, ezt vagy elmondod,
vagy látszik, vagy nem
veszik komolyan.
melyik vagy, kérdi,
aki úgy pasizik, hogy
eljátssza a nehezen
kaphatót, aki el-
meséli a traumáit,
majd hirtelen meg-
feledkezik róluk, aki
first base-ért szimpátiát
kér és hazakísérteti magát,
vagy aki nem hisz a
kategóriákban, ha
rá vonatkoznának.
melyik vagy, kérdi,
aki addig erősködik, hogy
fizeti a saját italát, amíg
elfogy a pénze, aki
gyalog megy haza,
ha elfogy a pénze,
vagy kompromisszumot
köt, aki fél taxiba ülni
részegen, akkor is, ha még
maradt pénze, aki csak rávágja
a kérdésre, hogy a másik
vagyok, mindig
és minden
helyzetben
a lehető leg-
másikabb.
a másik nem magányos az
alkoholtól, csak paranoid,
ha már minden nő hazamegy,
akaratán kívül is kérdezni kezd,
budiajtón keresztül hallgatózik,
hogy épp ki fogja kihasználni.
ha már minden nő hazament,
miért akarnál mindig kilógni a sorból?
nem vagy feminista, épp
ezt szeretik benned, mégis úgy
vitatkozol, mintha az lennél.
rájöttél, hogy senki se hallja,
mit mondasz, ha közben az
asztalt csapkodod.
nem vagy büszke magadra,
de sosem voltál: elítélhető
vagy, nem fog ikonná avatni
egy nőszervezet sem.
pedig neked is vannak
traumáid, te is voltál
áldozat, túlélő, asztalt
csapkodó, dühös, csalódott,
cinikus, tettre kész, paranoid,
tehetetlen,
cinkos.
összehúzódsz minden
hirtelen érintéstől,
elmondanád nekik,
miért van ez így, megtaláltad
a megfelelő mentségeket.
elmondanád, de csak akkor,
amikor már biztos lennél
benne, hogy másnapra
nem kérdez vissza senki.
amikor a jelzőlámpák
sárgára váltanak és már
csak a janis meg a
patikazöld jelzi, hogy szabad,
amikor már minden nő hazament,
csak a ribancok maradnak kint –
ezt tanította neked egyszer az
öngyűlölet –, akkor
sebezhetőnek érzed magad,
ace vagy, eszedbe kell juttasd,
ez csak reflex, ez csak
megtévesztés, mások
nyomása rajtad.
egy leszbikus egyszer
meg akart győzni, hogy
nincsenek aszexuálisok,
akkor már tőle is féltél,
de egyszer kinövöd ezt is,
a sötéttel sincs már
bajod,
nem szólhat minden
rólad,
nem akar minden férfi
téged,
ez paranoia,
ez önzőség,
ez kompromisszum,
ez önvédelem,
ezt minden nő megtanulta,
aki már előtted hazament.
