"mindig csodás kalandok felé"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 6. (788.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Lassuló pörgés
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Az „ittnemlét” lelki helyzetképei. Interjú Kenéz Ferenc költővel
Kenéz Ferenc
Kenéz Ferenc versei
Szántai János
A VarázslatosanOtthonos Tollbűvölő – Csukás István
Varga Borbála
Varga Borbála versei
Molnár Ildikó
Jancsó Elemér, a Nyugat és Babits1
Dezső Katalin
Panelerdőre néző erkélyen dohányozni naplopás*
Dénes Anita
Dénes Anita rövidprózái
Mărcuțiu-Rácz Dóra
már minden nő hazament
Borsodi L. László
Arabeszkek (Naplótöredék, 1990-es évek)
Codău Annamária
A soha véget nem érő körforgás öröme
Murányi Sándor Olivér
A lovak anyja (Regényrészlet)
Gyenge Zsolt
Két fecske már elég a nyárhoz? Fesztiválnapló a 70. Berlináléról
FISCHER BOTOND
Felmorzsolódás alulnézetből
Demeter Zsuzsa
Egy megoldás nélküli rejtély története
Papp Attila Zsolt
A lét könnyű elviselhetetlensége
Jakabffy Tamás
Fafúvók basszusa
HORVÁTH BENJI
transzparensek az emlékek erdejében (1)
 
Demeter Zsuzsa
Egy megoldás nélküli rejtély története
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 6. (788.) SZÁM – MÁRCIUS 25.

 

Bevallom, László Noéminak egy négy évvel ezelőtt a Helikon hasábjain megjelent fülszövege tett Ishiguro-rajongóvá (ami, nem mellesleg, a fülszöveg szükségességéről is meggyőzött). Azóta lázas Ishiguro-olvasó vagyok, s a Nobel-bizottságnak hála 2017-től a magyar könyvkiadók az Ishiguro-életmű régebbi darabjait is megjelentetik. Az eltemetett óriás (eredeti megjelenés: 2015), a Ne engedj el… (2005) és a Napok romjai (1989) után (hogy csak a leghíresebbeket említsem) 2019-ben magyarul is megjelent az Árva korunkban, majd’ húsz évvel az eredeti megjelenése után. Az ezúttal a detektívtörténet paneljei közé helyezett, Sanghajba – és természetesen az eltűnt időbe, a gyerekkorba – tartó történetet bizonyára másként olvasnám, ha a fentebb említett nagyregényeit az eredeti megjelenés szerint olvastam volna, hiszen Az eltemetett óriás és a Ne engedj el… után maradunk némi utánérzéssel, holott épp ellenkezőleg…

 

Az Árva korunkban lényegét tekintve nem különbözik a többi Ishiguro-regénytől: az „etikett-”, történelmi regény, illetve a sci-fi műfajával való kísérletezés után a boncasztalon ezúttal a detektívregény, egy Sanghajban nevelkedett, de kora ifjúkorától Angliában élő nyomozó tér vissza gyerekkora helyszínére, hogy megfejtse szülei eltűnésének történetét. A két kultúra határterületén álló főszereplő, Christopfer Banks ázsiai útja szintén határkorszakba vezet, a 30-as évek Sanghajának világa, a II. világháború előszele, politikai történései hozzájárulnak a főszereplő életének rejtélyéhez.

 

Tévednénk azonban, ha a detektívtörténet szüzséjével leírható lenne Ishiguro regénye, hiszen, mint az Ishiguro által eddig is választott műfajoknál is láttuk, mindez csak keret: a detektívtörténet ezúttal is csak a kísérletezés terepe, egy műfaj kifordíthatóságának a mesteri kivitelezését látjuk. A világ leghíresebb nyomozójának készülő Banks a regény folyamán, miközben saját gyerekkori emlékeinek ered nyomába – amelynek meg- és felfejtése hősünk szerint a keleti béke megmentésének záloga is egyben –, fokozatosan irányítóból irányítottá, nyomozóból áldozattá válik: saját múltjának és emlékeinek, és nem utolsósorban magányának és az elszalasztott lehetőségeknek az áldozatává. Ishiguro ezúttal sem kínál választ, nem nyújt megoldást. Helyette elbizonytalanít, kérdez, szembesít: változó emlékeinkkel, a felejtés okozta veszteséggel, gyógyíthatatlan magányunkkal. Vagy ahogy László Noémi is írta: „fájdalmasan eltolt életünkkel”.

 

 

Kazuo Ishiguro: Árva korunkban. Fordította Tábori Zoltán. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2019.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében