Helikon - Irodalmi folyóirat

és még te is, a te középszerű és fiatalos

rezgéseiddel, a városban, ahol otthon hiszed magad,

a nagyon hosszú átmenetben.

elveszve valahol 20 és 30 között,

a lelkesedés és fásultság között,

mert most még lehet, és a rossz, amit tettél,

nem tért vissza, hogy kiüssön a játékból.

elnéző volt a karma, de van még idő.

a gyermek, aki a kocsi alá vetette magát,

nem halt meg, de az anyja gyűlölettel nézett rád,

és félelemmel, mintha vele kezdődött volna,

hogy fokozatosan téged is elérjen a balszerencse.

boldogok az ignoránsak, és te, ahogy anyádnak próbálod

elmagyarázni,

hogy is volt, boldogtalan vagy, mert nem vagy már

önmagad,

hanem egy közölhetetlen igazság birtokosa.

egyszer lopással vádolt egy eladó,

és zavartan kinyitottad a táskád,

hogy haladéktalanul visszanyerhesd bizalmát,

ahogyan ő próbálta megnyerni a miénket, ahogy véres szájjal

felemelkedett, a szemüvegét tapogatta, ha el nem törött,

ha el nem vesztette tisztességét.

boldogok az ignoránsak,

noha soraik közül választódnak ki a járulékos áldozatok.

elég egy csúf pattanás, hogy ne légy kívánatos,

vagy egy autóbaleset, még ha kívülről nézed is,

mert a tanúság vétkessé tesz,

elég egy köhintés a karanténhoz,

de nem menekülsz a részesség felelőssége alól.

a többi boldogtalanság és perverzió.

HORVÁTH BENJI fordítása

Ovio Olaru 1993-ban született Nagyszebenben. Első verseskötete (Pilotul, 2014, Charmides) elnyerte a Romániai Írók Szövetsége debütdíját, illetve jelölték a rangos Mihai Eminescu-díjra. A fenti vers a Proxima B (2017, Charmides) című kötetéből való. 2016 óta a kolozsvári Nepotu’ lui Thoreau irodalmi kör moderátora.