"nem vagyunk saját szívünk birtokosai"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 8. (790.) SZÁM – ÁPRILIS 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
4 karanténstanza
Bartha Réka
„Legalább hiányozni fog az írás”. Interjú Elise Wilk drámaíróval
Vicente Ferreira Da Silva
A tenger dialógusa
Vida Gábor
Jeruzsálemi levél
Vári Csaba
Posztulátumok (Hommage à François Bréda)
Fodor Balázs
Fodor Balázs versei
Dénes Anita
Albus
Simon Réka Zsuzsanna
Simon Réka Zsuzsanna versei
Matei Vișniec
A költő álma mielőtt újra lóvá változik (Visul poetului înainte de a redeveni cal)
Láng Orsolya
Magyar lírát Törökországba!
Albert Zsófia – Bara Tamás – Biró Annamária
Van-e olyan, hogy nemeuklidészi regény?
Ferenczi Szilárd
A meg nem felelő tiltakozás anatómiája
FISCHER BOTOND
A karanténszínház lehetőségei, kérdések mentén
Péter Blanka
A periférián meleg van és minden rendben
Mărcuțiu-Rácz Dóra
„Ez csak egy vers, viselkedj természetesen”
Demeter Zsuzsa
„Én nem így képzeltem el a rendet”
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 1.
Molnár Emese
Helyek és nem-helyek
 
Fodor Balázs
Fodor Balázs versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 8. (790.) SZÁM – ÁPRILIS 25

Hagyásfák

 

 

A műút mellett felhasított szántóföldek.

A dűnék között ottfelejtett körtefa

ágán megakadt műanyag zacskó 

vergődik a szélben.

 

Mintha szabadulni akarna. Pedig dehogy.

Nemsokára összetapad az esőben,

ahogy zuhanyfüggöny a bőrhöz,

amíg a szél ki nem szárítja újra,

 

és az önmagától működni képtelen tüdőt

megint felfújja. A vidék minden hagyásfájával

eltartási szerződést kötöttek a város

elhasznált légzőszervei.

 

De ritka természeti jelenség lesznek,

amikor egyszerre felülnek az áramlatra,

otthagyva vázaikat a műút melletti fekete

földeken, társtalanul, körtét teremni.

 

 

 

Foltvarrók

 

 

I.

 

 

A sugárzó repce sárgállásában

gabonasilók ívelnek,

mint rozsda csipkézte gobelinek.

 

Valahogy soha nem látni

odavezető utat,

de mintha mindig is ott lettek volna.

 

A táj részei,

ahogy a porcelán állatok

a metszett üvegű halványzöld kredencé.

 

 

II.

 

 

Nem adható vissza minden

út a természetnek,

de az a néhány felüljáró,

 

amelyik mégis,

úgy ölel,

mint a világból kiszakított ember.

 

 

III.

 

 

Fut a szarvasbika

az úton keresztbe. 

Tehenét a sofőr

pörköltnek megette.

 

Megtorpan az állat,

a kocsit bámulja.

Fényszórók tűivel

szemeit átszúrva

 

hímezi a halál

gobelinét az Úr:

 

 

IV.

 

 

Ahol szakadás van,

ott cérnára is

mutatkozik igény.

 

 

 

Az eltűnés helyei

 

 

Emlék nélkül süllyednek

a tóba dobott kövek.

Csak gravitációs hullámokból sejteni.

 

Fölötte a sirályok megkettőzve

köröznek, úgy őrzi őket,

hogy sosem voltak övéi. 

 

Aki ott jár, beledob egyet,

és ha elég összegyűlt, elfelejtik,

hogy valamikor tó volt

 

a felszínre került kavicshalom.

Öregek szédítik így a gyerekeket.

De ki hinne azoknak,

 

akik egy tavat feltöltöttek?

Csak az izom emlékszik még.

Vízközelben meg-megrándul:

 

a badacsonyi borturistában,

az alkoholista révkalauzban,

a híd pillérében. A Duna menti

 

gyümölcsösben földre hull a körte.

Megrándul isten vállában is.

Felejteni megy, kocsma helyett,

az aszteroidaövbe.

 

 

Fodor Balázs 1981-ben született Budapesten, kulturális programszervező. Első kötete Kozmológiai állandó címmel jelent meg 2019-ben a FISZ gondozásában.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében