"nem vagyunk saját szívünk birtokosai"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 8. (790.) SZÁM – ÁPRILIS 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
4 karanténstanza
Bartha Réka
„Legalább hiányozni fog az írás”. Interjú Elise Wilk drámaíróval
Vicente Ferreira Da Silva
A tenger dialógusa
Vida Gábor
Jeruzsálemi levél
Vári Csaba
Posztulátumok (Hommage à François Bréda)
Fodor Balázs
Fodor Balázs versei
Dénes Anita
Albus
Simon Réka Zsuzsanna
Simon Réka Zsuzsanna versei
Matei Vișniec
A költő álma mielőtt újra lóvá változik (Visul poetului înainte de a redeveni cal)
Láng Orsolya
Magyar lírát Törökországba!
Albert Zsófia – Bara Tamás – Biró Annamária
Van-e olyan, hogy nemeuklidészi regény?
Ferenczi Szilárd
A meg nem felelő tiltakozás anatómiája
FISCHER BOTOND
A karanténszínház lehetőségei, kérdések mentén
Péter Blanka
A periférián meleg van és minden rendben
Mărcuțiu-Rácz Dóra
„Ez csak egy vers, viselkedj természetesen”
Demeter Zsuzsa
„Én nem így képzeltem el a rendet”
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 1.
Molnár Emese
Helyek és nem-helyek
 
Simon Réka Zsuzsanna
Simon Réka Zsuzsanna versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 8. (790.) SZÁM – ÁPRILIS 25

Viszlek

 

 

Elvékonyodik a sötét. Körbeölel a hajnal súlytalansága. Lábad alatt összetört az élet. Fájdalmak lenyomata vagy. Már nem nősz tovább. Viszlek magamban.

 

 

Ősz

 

 

Tested kéreg. Elejtett mondatokból kinyesett kusza gondolat. Lehúz a táj. Beleolvadsz az avarba. Összefolynak benned a színek. Madarak lepik el az eget. Napkorong a szárnyuk. Magasba emelnek, fel a szótlanság mögé. Szárnyakat növesztesz, felfested magad a kékre.

 

 

Vissza

 

 

Útra kelnék. Vissza hozzád. Elárvultan lüktetsz az élettelenben. Falak dőlnek a lábam alá. Újra búcsúznék, ha maradt volna még hitem. Ígérted, maradsz. Nem élted túl. Semmi sem maradt abból a tavaszból. Az utolsó kézsimításodban élek.

 

 

kicsapódik

 

 

Ma is alacsonyabban jár a nap,

osztozkodunk a nemléten.

A hiányban érünk össze.

Mások szemében kicsapódik a mulandó.

Tegnapok emléke lüktet a bőröm alatt.

Ég és föld között

a lebegés hasít tovább.

 

 

Sosem

 

 

Álmomban jártál. Nem beszéltél. Mellettem ültél, és a visszafordíthatatlanba kapaszkodtál. Fekete képekben olvadt beléd a halál. Már ismerem az elmúlás mozdulatlanságát. A bánat sosem fogy. Benövi a testet is. Lélekszomja csillapíthatatlan.

 

 

Ott ült

 

 

Ott ült anyám a dombtetőn.

Hófehér hajában megakadt szenvedése.

Tenyerében Isten arcát hordozta,

és úgy tekintett maga elé,

mint aki halálát elfeledte.

 

 

Gyász

 

 

Összeázott bennem, ami volt. Hitet szegett ma is a holnap. Zuhanok az otthontalanságban. Sehol sem vagy. Imába zártalak.

 

 

lángleltár

 

 

Ághegyre akadt a pillanat,

szűke mindennek, ami volt.

Félbehagyott mondatok pengéjén született

            ígéretek.

Tegnapok hiánya a vissza nem járható

            úton.

A megnyugvás tanulhatatlansága.

Kivérzett lángleltár az éveim felett.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében