"nem vagyunk saját szívünk birtokosai"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 8. (790.) SZÁM – ÁPRILIS 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
4 karanténstanza
Bartha Réka
„Legalább hiányozni fog az írás”. Interjú Elise Wilk drámaíróval
Vicente Ferreira Da Silva
A tenger dialógusa
Vida Gábor
Jeruzsálemi levél
Vári Csaba
Posztulátumok (Hommage à François Bréda)
Fodor Balázs
Fodor Balázs versei
Dénes Anita
Albus
Simon Réka Zsuzsanna
Simon Réka Zsuzsanna versei
Matei Vișniec
A költő álma mielőtt újra lóvá változik (Visul poetului înainte de a redeveni cal)
Láng Orsolya
Magyar lírát Törökországba!
Albert Zsófia – Bara Tamás – Biró Annamária
Van-e olyan, hogy nemeuklidészi regény?
Ferenczi Szilárd
A meg nem felelő tiltakozás anatómiája
FISCHER BOTOND
A karanténszínház lehetőségei, kérdések mentén
Péter Blanka
A periférián meleg van és minden rendben
Mărcuțiu-Rácz Dóra
„Ez csak egy vers, viselkedj természetesen”
Demeter Zsuzsa
„Én nem így képzeltem el a rendet”
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 1.
Molnár Emese
Helyek és nem-helyek
 
Matei Vișniec
A költő álma mielőtt újra lóvá változik (Visul poetului înainte de a redeveni cal)
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 8. (790.) SZÁM – ÁPRILIS 25

Az történt hogy megálmodtam ló vagyok ismét

a nedves síkon vágtattam boldogan

tudtam ló lettem és csak azt kívántam

hogy ne ébredjek fel soha többé

 

miközben vágtattam boldogan

rettegtem is a túl fájdalmas ébredéstől

igyekeztem hozzászokni a gondolathoz

hogy álom az egész és tovatűnik minden

 

és miközben egyre inkább megszoktam hogy

a jövőben egyszercsak véget ér az álom

lelkem legmélyén egy gonosz lény kelt életre

ezt ordítozta: ló vagy és ló maradsz

te már nem ébredsz fel soha

 

tudtam mennyire állhat engem

mint olyan lény ki valósággal gyűlöli a valóságot

és rettegtem minden szavától

 

s miközben épp azon voltam hogy meg is értsem az egészet

a gonosz lénynek szíve mélyén

a lelkiismeret felébredt

azt ordítozva: hazug fráter

te jól tudod hogy minden álmod

mennyi gyilkos gonosszal terhelt

 

valahogy nem akartam hinni

hogy igaz minden ami történt

csupán egyetlen pillanatra szerettem volna megébredni

érezni tényleg létezem még

 

ám a szobámban dolgaim

két nagy táborra szakadtak szét

rohanjunk innen mert a költő ma ismét lóvá változott át

és a többi azt bizonygatta ártatlan

egy nap visszatér majd

 

míg ezt az aljas dialógust hallgattam

szégyenkeztem is magamban mert

vágtatni vágytam a nedves síkon át

 

és ordítottam: bestiái itt vagyok élek

nem vagyok ló szerényebb ember

nincsen nálam

 

az arra járók megtorpantak fejüket hátra fordították

derűsen somolyogtak mondván:

íme a ló aki megszólalt

 

 

KARÁCSONYI ZSOLT fordítása

 

 

Matei Vișniec (1956, Radóc), Párizsban élő román költő, író, drámaíró. A Radio France Internationale állandó munkatársa. Drámáit több mint harminc országban állították színpadra.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében