"a világ ismételten végtelen lesz"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 9. (791.) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
A jövő előkészítése
Vermesser Levente
„A Szentföld felé kihegyesedik a nyolcas”. Beszélgetés Kemény Istvánnal
KEMÉNY ISTVÁN
Kemény István versei
FISCHER BOTOND
Buddha Jazz
Vicente Ferreira Da Silva
A tenger dialógusa (Folytatás előző lapszámunkból)
Demeter M. Attila
Hogyan szokunk le a dohányzásról? (Avagy rövid értekezés az emberi akarat hatalmáról)
Molnár Vilmos
Kőrösi Csoma Sándor és a kalmár
Dezső Katalin
Beépülés
György Alida
Papírdoboz
Csillik Kristóf
Csillik Kristóf versei
Somogyi Tibor
Somogyi Tibor rövidprózái
Horváth Eve
Horváth Eve versei
Codău Annamária
Akikbe besűrűsödnek a szavak
Lövétei Lázár László
Kilencedik vignetta – Részlet a Feketemunkából –
Patak Márta
Tiltott élet
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
nem úsztak be
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Hagyományokkal és kontroll­kényszerrel nem lehet békésen szakítani
Bartha Réka
Járványszerű háború egy koszovói romatörténetben
Antal Balázs
Hosszú versek könyve
TŐTŐS DOROTTYA
„csak így tudom mondani”
Zsidó Ferenc
Közelkép Buda Ferencről
Bátor, nem őrült
Jakabffy Tamás
Egy erdélyi „császári és királyi” orgona
HORVÁTH BENJI
emlékmű a jövőnek (Gagyi Botond festményeihez)
 
MÁRTON EVELIN
A jövő előkészítése
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 9. (791.) SZÁM – MÁJUS 10.

Hová megyünk, amikor kimegyünk?

 

Az emberek könnyen felejtenek. Az emberek büszkék kiváló memóriájukra.

 

Az emlékezet csodás, de szeszélyes. Többféle módon lehet emlékeket rögzíteni, például félelemmel. Hogy pontosan hogy is volt, arra másként emlékszünk, a félelem viszont közös. Egyesek szerint ez jó. Mások szerint ez nem jó.

 

Ivan Petrovics Pavlov hasonló módszerekkel élve fedezte fel a feltételes reflexet és a klasszikus kondicionálást, igaz, ő főként jutalmazott, segítve ezzel a rögzülést.

 

Jutalmazva leszünk mi is: kimehetünk majd csak úgy, különösebb ok és igazolás nélkül a házból. Gyülekezni tilos, hordába verődni tilos. Maszkot viselni kötelező. És lehet, hogy nem árt, hogyha egy centiméterest is beszerzünk, hogy mindig pontosan kimérhessük a törvényes távolságot.

 

Aki belejött a remetelétbe, nem kívánkozik sehová, mert ahogy a nóta is mondja, a börtön kint ugyanolyan, mint a börtön bent. Ez a felismerés azonban kevés a boldogsághoz.

 

Hogyan viselkedjünk, ha már kint vagyunk, és összetalálkozunk esetleg?

 

Féljünk a többiektől, vagy ne féljünk, elvégre mindenki potenciális hordozója és terjesztője a bajnak, ebben tehát egyformák vagyunk. Merjünk-e ölelkezni? Hát kezet fogni, egymással hálni, csókolózni, szerelembe esni? Ihatunk-e ketten ugyanabból a pohárból, vagy ez eddig is rossz szokás volt, és most leszámolunk végre a rossz szokásokkal?

 

Kinek higgyünk, avagy kinél az igazság?

 

Azt mondják némelyek, hogy a világ megújul, nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Hogy mit és hol hagytunk, arról megoszlanak a vélemények, de abban egyetértenek, hogy a legszebb ideje volt.

 

Mások azt állítják, hogy pont onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk, az ember ugyanis nem változik, könnyen felejt. A világ eddig sem szép volt vagy jó, rút vagy gonosz. Az ember átörökíti a félelmeit és a gyengeségeit, de hajlamosak vagyunk a génekre fogni a hibáinkat is, amióta tudunk a létezésükről.

 

Azt is mondják, hogy nyugodtan megfeledkezhetünk a szükség- és ostromállapotról, majd eszünkbe juttatja az újabb ellenség. Eljövetelére máris készülhetünk, hogy szokjuk a készültséget.

 

A jövő mindenesetre nem változott, továbbra is kifürkészhetetlen.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében