"a világ ismételten végtelen lesz"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 9. (791.) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
A jövő előkészítése
Vermesser Levente
„A Szentföld felé kihegyesedik a nyolcas”. Beszélgetés Kemény Istvánnal
KEMÉNY ISTVÁN
Kemény István versei
FISCHER BOTOND
Buddha Jazz
Vicente Ferreira Da Silva
A tenger dialógusa (Folytatás előző lapszámunkból)
Demeter M. Attila
Hogyan szokunk le a dohányzásról? (Avagy rövid értekezés az emberi akarat hatalmáról)
Molnár Vilmos
Kőrösi Csoma Sándor és a kalmár
Dezső Katalin
Beépülés
György Alida
Papírdoboz
Csillik Kristóf
Csillik Kristóf versei
Somogyi Tibor
Somogyi Tibor rövidprózái
Horváth Eve
Horváth Eve versei
Codău Annamária
Akikbe besűrűsödnek a szavak
Lövétei Lázár László
Kilencedik vignetta – Részlet a Feketemunkából –
Patak Márta
Tiltott élet
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
nem úsztak be
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Hagyományokkal és kontroll­kényszerrel nem lehet békésen szakítani
Bartha Réka
Járványszerű háború egy koszovói romatörténetben
Antal Balázs
Hosszú versek könyve
TŐTŐS DOROTTYA
„csak így tudom mondani”
Zsidó Ferenc
Közelkép Buda Ferencről
Bátor, nem őrült
Jakabffy Tamás
Egy erdélyi „császári és királyi” orgona
HORVÁTH BENJI
emlékmű a jövőnek (Gagyi Botond festményeihez)
 
KEMÉNY ISTVÁN
Kemény István versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 9. (791.) SZÁM – MÁJUS 10.

Egy új világvallásról

 

Mikor a térdemhez ér a Szentföld

oltárok nőnek a ligetekben

szelíden megvillan a Holt-tenger

amikor a kőkést beleejtem

 

Vadászraj húz el észak felé de

lám nálam fehér maradt az oltár

a bárányokat mind hazaküldtem

és nem bántom azt se aki ölt már

 

Babilon és Théba útnak indul

hogy megtérjen az én ligetemben

s palotáik fülledt tüdejéből

a függöny a sóhajtól idelebben

 

(1981–83)

 

 

A szentföldi Kilátó Eszpresszó

 

 

Tiszta időben nagyon messzire látok:

a lassan forgó kilátóteremmel

ellentétesen mozognak az időszakos tavak

és a sóval fedett pusztaságok.

 

Piszkosfehér leplek egy arab családon…

– üdítőt iszom és tovább nézelődöm –

nicsak, terepjárót vett Ruben gazda…

ott meg foglyokat kísérnek, ha nem csalódom…

 

arra kocog Johann Ritter, a Kóbor,

talpig vasban, köpenyén kereszttel,

a mecklenburgi paták alatt az Idő

csak homokos síkságot hagyott Jerikóból…

 

Jerikó… A Kilátó forog, kényelmes és örök.

A vendégek között az egyetlen vagyok

aki sejti, hogy még lebeg

Isten lelke az időszakos vizek fölött…

 

 

(1982)

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében