"a világ ismételten végtelen lesz"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 9. (791.) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
A jövő előkészítése
Vermesser Levente
„A Szentföld felé kihegyesedik a nyolcas”. Beszélgetés Kemény Istvánnal
KEMÉNY ISTVÁN
Kemény István versei
FISCHER BOTOND
Buddha Jazz
Vicente Ferreira Da Silva
A tenger dialógusa (Folytatás előző lapszámunkból)
Demeter M. Attila
Hogyan szokunk le a dohányzásról? (Avagy rövid értekezés az emberi akarat hatalmáról)
Molnár Vilmos
Kőrösi Csoma Sándor és a kalmár
Dezső Katalin
Beépülés
György Alida
Papírdoboz
Csillik Kristóf
Csillik Kristóf versei
Somogyi Tibor
Somogyi Tibor rövidprózái
Horváth Eve
Horváth Eve versei
Codău Annamária
Akikbe besűrűsödnek a szavak
Lövétei Lázár László
Kilencedik vignetta – Részlet a Feketemunkából –
Patak Márta
Tiltott élet
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
nem úsztak be
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Hagyományokkal és kontroll­kényszerrel nem lehet békésen szakítani
Bartha Réka
Járványszerű háború egy koszovói romatörténetben
Antal Balázs
Hosszú versek könyve
TŐTŐS DOROTTYA
„csak így tudom mondani”
Zsidó Ferenc
Közelkép Buda Ferencről
Bátor, nem őrült
Jakabffy Tamás
Egy erdélyi „császári és királyi” orgona
HORVÁTH BENJI
emlékmű a jövőnek (Gagyi Botond festményeihez)
 
Dezső Katalin
Beépülés
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 9. (791.) SZÁM – MÁJUS 10.

Zalában minden végződést egy

felkészületlen bunker jelöl,

fennmaradása bizonytalan,

mint egy frissen eltört ágban a folyadékirány.

 

Van még erő bőven a kertben,

 

(a kert: minden beépítetlen parcella,

az épülés által kiirthatatlan, nyers alap)

 

az egyik szélen pottyantós,

a másikon dagadt rózsák,

a köztes sávban mozgolódás:

eljutni a trágyától a trágyázottig.

 

És arról, hogy az ittenieknek sajátja csak

            a félelem elalváskor,

hogy másnap felkelnek ugyanígy,

miért nem esik szó, tudjuk mind,

egymás fele fújjuk cigarettáinkkal,

(a cigaretta: gyújtósáv a papír és a dohány

            égési sebességének játékához)

 

hiába rontottuk el a ránk bízottakat,

erről nem beszélhetsz senkinek,

ha új országra akarsz telepedni,

(új ország: ahol a tavasz tényleg csak egy kiskabát,

példamondat:

Tavasz: kiskabát a vodkagyári dolgozón,

kiskabát az árváin)

 

itt kell hagynod történelmedet,

hogy frissen eltört ágként kezdhesd újra,

melyben csak pillanatnyilag domináns

az egyik vagy a másik folyadékirány,

ahogy dicsőséggel

a legújabb kertbe kapaszkodik.

 

 

Dezső Kata (1996, Zalaegerszeg) jelenleg a PTE BTK művészetelméletek mesterszakos hallgatója. Első verseskötete: Akiket hazavártak, 2017.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében