"a világ ismételten végtelen lesz"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 9. (791.) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
A jövő előkészítése
Vermesser Levente
„A Szentföld felé kihegyesedik a nyolcas”. Beszélgetés Kemény Istvánnal
KEMÉNY ISTVÁN
Kemény István versei
FISCHER BOTOND
Buddha Jazz
Vicente Ferreira Da Silva
A tenger dialógusa (Folytatás előző lapszámunkból)
Demeter M. Attila
Hogyan szokunk le a dohányzásról? (Avagy rövid értekezés az emberi akarat hatalmáról)
Molnár Vilmos
Kőrösi Csoma Sándor és a kalmár
Dezső Katalin
Beépülés
György Alida
Papírdoboz
Csillik Kristóf
Csillik Kristóf versei
Somogyi Tibor
Somogyi Tibor rövidprózái
Horváth Eve
Horváth Eve versei
Codău Annamária
Akikbe besűrűsödnek a szavak
Lövétei Lázár László
Kilencedik vignetta – Részlet a Feketemunkából –
Patak Márta
Tiltott élet
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
nem úsztak be
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Hagyományokkal és kontroll­kényszerrel nem lehet békésen szakítani
Bartha Réka
Járványszerű háború egy koszovói romatörténetben
Antal Balázs
Hosszú versek könyve
TŐTŐS DOROTTYA
„csak így tudom mondani”
Zsidó Ferenc
Közelkép Buda Ferencről
Bátor, nem őrült
Jakabffy Tamás
Egy erdélyi „császári és királyi” orgona
HORVÁTH BENJI
emlékmű a jövőnek (Gagyi Botond festményeihez)
 
György Alida
Papírdoboz
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 9. (791.) SZÁM – MÁJUS 10.

A fűbe törlöm a cipőmre ragadt sarat, amíg Kincsőt várom. Nem volt nagy eső, de a belső utcában ilyenkor mindig sár van. Mehetnék a főúton is, de úgy szoktuk, Kincsővel meg Magdával, hogy én indulok először, mert én lakom a legmesszebb az iskolától. Aztán jön Kincső és utána Magdi. Nem járunk sokan a kézimunkakörre. Úgy tizenöten az egész faluból. Ebből három fiú. Az egyiket Laposképűnek csúfoljuk, mert olyan az arca, mint amit kivasaltak. Mindig folyik a nyála. Beszélni is nehezen tud. A másik két fiú mindig megvédi. Még olyankor is, ha nincs a közelben tanár. Nem értjük, miért. A kézimunkakörön nem csúfolhatjuk, mert olyankor a tanárnő mindig ránk szól. Egyszer félre is hívott, azt mondta, fogyatékos, nem tehet róla, de jó gyerek ő. Dicsérte a másik két fiút, akik minden héten eljönnek vele. Ezután azzal is csúfolódunk, hogy bolondok házába kéne zárni, mert fogyatékos. Néha sír, de nem sokat. Egyébként nem értem, miért jár hozzánk. Az alaphajtogatásokat sem tudja megcsinálni. Mindig segíteni kell neki, és akkor a tanárnő vele foglalkozik, mi meg olyankor sugdolózunk Kincsővel és Magdival. A tanárnő ilyenkor csúnyán néz. Pedig nem is a mi hibánk, hogy nem haladunk, hanem Laposképűé.

 

Megjön Kincső. Együtt megyünk tovább. Kincső szép lány, de mindig báránybőr szaga van. Amikor leköltöztünk alszegbe, és először mentem át hozzá, hányingerem lett a szagtól. Az apja bőrös. A házuk tele van különböző állatok bundájával. Van medve, farkas. A kedvencem a kengurubőr. Az a legpuhább. Kincső belém karol, hogy ne csússzunk el a sárban. Magdi már a kapuban vár. Amikor megérkezünk, a tanárnő lelkesen mutat egy könyvet. Most kapta külföldről, azt mondja. Új hajtogatási minták vannak benne. Gyönyörű virágok. Körbeadjuk a többiek között. Végül kiválasztunk egy ékszerdobozt. A tanárnő azt mondja, az túl bonyolult nekünk, és ma mással készült. Ragaszkodunk hozzá. Pár perc után sikerül meggyőzni. Színes lapot oszt ki. Cserélgetjük a színeket. Én piros dobozt akarok. Az első pár lépés könnyű, mert már ismerem az alapokat. A tanárnő mindig szól, minél pontosabban tűrjük be a papírt, mert ha nem, később elszakadhat. Most nem nézi végig egyenként, hogyan csináljuk. Egyből Laposképűhöz megy segíteni. Egy kicsit csámpás lett a doboz, de így is rá tudom tenni a tetejét. Kincső dobozának egyik oldala kilyukadt. A Magdié lett a legszebb. Kicsit irigy voltam rá. Neki mindig minden sikerül. Hiába vagyunk mi ketten az első tanulók, ha valamiből nem a legjobb jegyet kapom, anyám első kérdése az, hogy Magdáé hányas? Bezzegmagda tudott jó jegyet kapni. Bezzegmagda segít a szüleinek. Bezzegmagda olyan rendes kislány. Ha én kapom a jobb jegyet, az sosem érdekeli.

 

Elindulunk hazafelé. Laposképű és a másik két fiú jönnek utánunk. Azt kiabálják, hogy Laposképű szerelmes. Álljunk meg. Kincső egy követ dob feléjük. Nem talál el senkit. Befordulunk a belső utcába. Már nagyjából felszáradt a sár. A fiúk lemaradnak. Elköszönünk Magditól. Aztán Kincső is hazaér. Én csak egy sarokra lakom. Amikor befordulok az utcán, a három fiú jön velem szembe. Az egyik megragadja a karom. Laposképű szerelmes beléd. Kirántom magam a szorításából és szaladni kezdek. Haza nem tudok, mert elállják az utat. Kincsőék fele megyek. Zárva van a kapu. Ki akarok szaladni a mezőre. Beleragad a cipőm a szántásba. Utolérnek. A fiúk lefogják a karom. Biztatják Laposképűt, hogy csókoljon meg. Csak szerénységből tiltakozik. Nincs ezzel baj. Jó lesz. Ő áll előttem. Egy darabig nem mozdul. Aztán próbál megpuszilni, de rángatom a fejem. Érzem a nyálát az arcomon. Még jobban kapálózom. Lerántanak a földre. Csupa sár a ruhám. Otthon a bátyám megkérdi, mi történt, miért sírok? Csak elestem, mondom, és a dobozom tönkrement. A bátyám nevet. Majd csinálsz másikat.

 

 

György Alida (1995, Zetelaka): Tanulmányait a BBTE Bölcsészettudományi Kar magyar–komparatisztika szakán végezte, majd tanult film, fotóművészet és média szakon. Jelenleg drámaírás mesterképzést végez Marosvásárhelyen. Első kötete idén jelenik meg a FISZ és az Erdélyi Híradó Kiadó közös gondozásában.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében