"a világ ismételten végtelen lesz"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 9. (791.) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
A jövő előkészítése
Vermesser Levente
„A Szentföld felé kihegyesedik a nyolcas”. Beszélgetés Kemény Istvánnal
KEMÉNY ISTVÁN
Kemény István versei
FISCHER BOTOND
Buddha Jazz
Vicente Ferreira Da Silva
A tenger dialógusa (Folytatás előző lapszámunkból)
Demeter M. Attila
Hogyan szokunk le a dohányzásról? (Avagy rövid értekezés az emberi akarat hatalmáról)
Molnár Vilmos
Kőrösi Csoma Sándor és a kalmár
Dezső Katalin
Beépülés
György Alida
Papírdoboz
Csillik Kristóf
Csillik Kristóf versei
Somogyi Tibor
Somogyi Tibor rövidprózái
Horváth Eve
Horváth Eve versei
Codău Annamária
Akikbe besűrűsödnek a szavak
Lövétei Lázár László
Kilencedik vignetta – Részlet a Feketemunkából –
Patak Márta
Tiltott élet
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
nem úsztak be
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Hagyományokkal és kontroll­kényszerrel nem lehet békésen szakítani
Bartha Réka
Járványszerű háború egy koszovói romatörténetben
Antal Balázs
Hosszú versek könyve
TŐTŐS DOROTTYA
„csak így tudom mondani”
Zsidó Ferenc
Közelkép Buda Ferencről
Bátor, nem őrült
Jakabffy Tamás
Egy erdélyi „császári és királyi” orgona
HORVÁTH BENJI
emlékmű a jövőnek (Gagyi Botond festményeihez)
 
Csillik Kristóf
Csillik Kristóf versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 9. (791.) SZÁM – MÁJUS 10.

Citrom

 

A saját hangomat is alig hallom,

szerencsére akkora idelent a zaj.

A kilógó hasú csaj negyedjére

megy koktélért a pulthoz,

Istvánra figyelek, aki Tisza Istvánt

méltatja, közben csorognak a könnyei,

mert 26 éves, és még mindig nem tudja,

mihez kezdjen az életével,

én meg próbálok kifarolni a témából,

anélkül, hogy elsodornék valamit.

Teszek valami megjegyzést Tiszára,

az elefánt vállamra teszi ormányát.

Csendesen jelzi, hogy itt van és érti.

Alig pár méterrel a Dob utca alatt

több asztalnál megváltják a világot,

a kilógó hasú csaj nagyokat nevet.

Fáztunk, ittunk és pizzát ettünk,

aztán elbúcsúztunk a Deákon,

nyugodtan alszom a buszon,

tudom, mikor kell leszállnom.

Az üstben egy újabb éjszaka;

füttyentek az elefántnak,

ketten ballagunk haza.

 

 

A mederben ül

 

 

Az asztallapot nézd,

ott nem villognak démoni szemek.

Négykézláb vonyítok délelőtt,

este XIX. századi magyar prózáról

vitázom kulturált lányokkal,

keresztbe vetik a lábukat

és folyékonyan hazudnak,

de megfog ez, ismerem,

bolyhos pulcsiban ülök,

átrobognak fejem felett

a sárga jazz éjszakái.

És peregnek lényegtelen dolgok

(kertmozi vásznán a zivatar),

míg végre csenddé törik

az utolsó földre vert pohár.

Hogy Andi után az október?

Szilánkból falra csirizelt mozaik.

De a szív makacs dolog,

sugdos és nem hagy elmerülni.

 

 

Molyok és kártevők

 

 

Mezítláb sétáltunk a tűz felé, amit

a fiúk gyújtottak még világosban,

hogy odacsalják a szép és buta lányokat.

Lábunk nyomot hagyott a homokban,

egy farönkről hallgattuk a beszélgetést.

Jöttek a lányok, ingatták a csípőjüket,

a fiúk az űrutazásról magyaráztak.

Körbeadták a borosüveget, mi meg

ittuk a sört, és felváltva gúnyolódtunk.

Lassan besötétedett, és a társaság

egymásba kapaszkodva kocsiba ült.

Csönd maradt, csikkek és üvegek.

A tűzhöz kuporodtunk, fejünk körül

fényre gyűlő kártevőkkel, molyokkal.

 

 

Csillik Kristóf 1994-ben született Budapesten, az ELTE BTK-n diplomázott 2017-ben, jelenleg jogot hallgat. Első kötete a FISZ-nél jelent meg (Hüllők időszaka).

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében