Kilencedik vignetta
– Részlet a Feketemunkából –
„S aztán az se volt mindegy
Hogy ki mennyire bevállalós
Én például hiába mondtam
Hogy ez vagy az a munka
Magas lesz nekünk
Mint Tódor Józsinak a szarkafészek
Komám csak legyintett
Egyszer essünk el – azt mondja
Utána is ráérünk
Hoppá!-t mondani – azt mondja.”
Zene
– Részlet a Feketemunkából –
Ezt se hitted volna
Sok mindent nem hiszel
Még csak a tizenkettedik nap
De már kezded megszokni a betonkeverőt
Semmihez se hasonlítható ez a bariton
Semmi rozsdás bádogzörgés
Semmi rozsdás csörlőcsikorgás
Már olvasni is tudod a hangját
Ha üresen forog
Idegesítő egy kicsit
De a cementes vizet keverve
Már van neki valamiféle hangja
Öt lapát homokkal egészen más
S mire a tizenkettedik lapát homok is belekerül
Az maga a szférák zenéje
Isten is ilyen hangot hallhatott
Mikor az eget teremtette
Lehet hogy őt is idegesítette
A semmi üres kerregése
Ezért vágott bele a projektbe
Ezt se hitted volna
Még csak a tizenkettedik nap
De már szimbiózisban élsz a betonkeverővel
Mint a rezzenéstelen arcú Deborah Kara Unger
Cronenberg Karamboljában az autóval
Nyár elején láttad a moziban
S három hónap múlva már te is
Szimbiózisban élsz egy géppel
Olyan szép baritonja van
Hogy az már zene
Látod-e
Mindenhez hozzá lehet szokni
Biztatnád magad
De ott van például az aszfalttörő
Az tényleg az ördög találmánya lehet.
Huszadik vignetta
– Részlet a Feketemunkából –
„Az volt a vicces az egészben
Hogy akinek dolgoztunk
Szintén kőműves volt
A saját házát
Mégse merte felújítani
Egyszer meg is néztem
Hogy ugyanbiza milyen munkát végez
Hát hallod-e
Az olyan házra mondják nálunkfelé hogy
Szarni menjél bé
S enni gyere ki.”
