"a falra festett katasztrófa adott"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 10. (792.) SZÁM – MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A személyesség méltósága
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Minden élet igazságát hitelesen képviselni. Interjú a 60 éves Háy Jánossal
László Noémi
László Noémi versei
Cseke Péter
Páskándi kolozsvári műfajspektruma
BORCSA JÁNOS
Világhoz kapcsolódó országutakon. Páskándi Géza novelláiról
Locker Dávid
Vihar
Luca Ștefan Ouatu
Luca Ştefan Ouatu versei
Repkő Ágnes
Repkő Ágnes versei
Dan Negară
Dan Negară versei
Borcsa Imola
Szinte
Vincze Ferenc
Az indulás ideje…
Siniša Tucić
Siniša Tucić versei
Láng Orsolya
Valahonnan ismerős
FISCHER BOTOND
Miért a színház gondja a jeruzsálemi láng?
Biró Mónika-Anita
Pénteken még a fű is zöldebb
Demeter Zsuzsa
Interjúkban túlélő történelem
Papp Attila Zsolt
Egy előre bejelentett kudarc krónikája
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 2.
Szabó Andor
Todor Tamás. A szerzőről, cím nélkül
 
Siniša Tucić
Siniša Tucić versei
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 10. (792.) SZÁM – MÁJUS 25.

Tűlevelű erdő

(Šuma četinara)

 

A militáns avantgardisták elhagyják

            a XX. századot,

sisakkal a fejükön masíroznak magas

            szárú bakancsaikban,

előtte befaltak egy hamburgert

            a McDonald's-ban,

túlélték a Tomahawk találatát.

 

A költők elhagyják a lírát,

a nyelv dezintegrálódott,

neorealizmus a divat,

kivetítve az orvosi egyetem

amfiteátruma fehér vásznára.

 

Hagyjál pihenni

a tűlevelű erdőben,

hadd szaglásszam a gyufásdobozt a hegyi

            kunyhóban.

Zaj az erdőben,

az avantgardisták túlélték,

nem szöktek elég messzire.

Semmi sem maradt,

marhahús a gyomorban.

Feldúlt étterem

és kráter.

 

Nem találom a kiutat az erdőből,

pedig vezér szeretnék lenni.

Az erdőben az utak keresztezik egymást,

a nyelv dezintegrált.

Az erdőből nincs kiút,

Pofátlanság túlélni,

és még pofátlanabb

közönség elé állni.

 

A katonaság elmasírozott,

a pokol képe homályos,

elnémult a zaj,

marhahús a gyomorban.

Hagyjatok pihenni

a tűlevelű erdőben,

hogy dobozos gyufával

felgyújtsam a kunyhót.

 

 

Ismét az utcán

(I ponovo u ulici)

 

Hálóban az utca,

a háló a menedékem,

csendes béke,

a techno gép után

nyugalmat szeretnék,

sáros lenni, mint egykor,

újra egyedül az utcán,

hálóban az utca,

minden zene volt,

minden margó volt,

minden fa volt,

vastag fa,

ismét

fakorona a magas, zöld hálóban.

 

 

Fotóesszé

(Foto-esej)

 

Most a rakparton sétálsz,

digitális kamera nélkül,

mégis

szívesen készítenél fotóesszét

a kevéske városmaradékról,

átkozott kerékvágásban,

van-e valaki, aki lelassít

vagy felgyorsul?

 

Minden változik,

ellentmond,

térjünk vissza a preszokratikusokhoz.

 

Víz, kék, fehér tányér,

Nyugatra néző szatelitantenna,

túlél-e a posztmodern?

Mennyire hatásos a leveles sütemény

és a Coca-Cola a szegény egyetemisták

            számára?

 

Tehát

készíthetünk fotóesszét,

napi háromszáz fényképet,

elönti-e a folyó az antennát?

Újra felfoghatunk bizonyos

            törvényszerűségeket?


 

 

Izzó verses lap

(Užarena pesnička hartija)

 

Oda az utolsó lehetőség

Hogy kiadja a verseskötetét

És megnyerje az irodalmi díjat

A pszichoterápián

Az orvos kezébe vette a verseit

Megalázta

Ez micsoda?

Mi a szar ez?

Te aztán költő vagy

Baszom a lírádat!

Majd megragadta a kéziratot

Körbenyalta a széleit az öngyújtó lángjával

Játszadozott a papírral

És rátaposott

A kuka fekete

kis pedáljára

A rendelő mosdója

Alatt

Belehajította a verses lapot

A városi hulladékudvar poklának

szakadékába

Oda a háromszáz eurója

Ennyi volt az irodalmi díj

Utána

Amikor kikerült a kórházból

És míg a garzonjának ágyában

Keféltek

A hajadon

portable luvnyájával

Akivel már szinte három éve együtt élt

Megpróbálták felidézni

Az elfeledett verssorokat.

     •     Te barom, te libám

Az a pszichoterapeutád

Tönkretett minket

Kikosarazta a felgyújtott

Verseidet a kukába

Amikor teherbe estem

Rábeszélt az elvetésre

Mondván hogy beteg a férjem

Alkalmatlanok vagyunk a gyereknevelésre

A gyerek genetikailag eleve szar lenne.

Utána elintézte nekem

Az illegális abortuszt

Zsíros összegért

A porontyunk

Az új Harry Potter intellektuális magzata

Az abortuszok

Sterilizáló kukájában végezte

Akárcsak a versek.

Hát nem látod

Eltaposnak

A költő barátod

Egy neuropszichiátert javasolt

Amikor válságban voltál

Hogy kivonjon a közéletből

Amikor pedig kicsuktál

A hideg teraszra

A mínusz öt Celsius-fokra

És amikor

Kamatyolás közben a puncimba

A segglukamba a mobiltelefonod antennáját akartad dugni

Rohamod volt

Ez három évvel ezelőtt történt

A kisfiunk már ugrándozna

A jövőben pedig

A kis Harry Potter

Végigzarándokolná a szent hamburgerezőket

A panelházak tövében.

 

 

ORCSIK ROLAND fordításai

 

 

Siniša Tucić 1978-ban született Újvidéken, ahol jelenleg is él. Eddig négy verseskötete jelent meg: Betonska koma (Betonkóma, 1996), Krvava sisa (Véres csöcs, 2001), Nove domovine (Új hazák, 2007), Metak (Golyó, 2012). A háborús kilencvenes években a rezsimellenes MAGNET nevű performer csoport tagja volt, emiatt a karhatalmiak többször zaklatták, akárcsak a csoport többi tagját. Magyarul eddig a Fosszília, az Ex Symposion, Sikoly, Tiszatáj, illetve a versumonline közölte az írásait. A mostani versfordításoknak a szerző legutóbbi kötete szolgált alapul.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében