friss festék illata
(mirosul proaspăt de vopsea)
van valami szentség abban ahogy az Antipa előtt elsírja magát
a kínai kisfiú valami szentség és tiszteletettel tölt el amikor az anyja
rácsap a kezére rászól hogy gondolkodjon el ő is egy kicsit az Égi Megbízatáson a
Csou-dinasztián vagy legalább a Han-dinasztián a Kínai
Nagy Fal hőstettein ezen az egész történelmen ami lehetővé tette ezt
a kirándulást ebbe az átkozott városba hogy lásson ő is óriás kagylókat vele egy idős állatokat
amik ezer éve fúródtak egy bálna koponyájába amibe lyukat ütött egy dal ami
egyszerűen az őrületbe kergette
elönt a tisztelet ez iránt a nyelv iránt majd tovább megyek a teraszok felé
a szalvéták a helyükön vannak evőeszközök alatt vergődnek a szélben mint valami
apró átültetésre váró szívek körbenézek mielőtt átmegyek az úton ez jelzi hogy
megvan még
az életben maradás vágya is amikor tudod hogy van valaki aki szeret vagy legalább
rád gondol miközben maszturbál
három napja az Egyetem-téren egy férfi felvágta az ereit az artézi kútnál precízen mint egy sportoló aki minden nap
ugyanoda ugyanabban az órában jár edzeni
ez történik amikor nincs semmi ami meg tudna hatni senki aki
a kezedre csapna aki adna neked egy stresszlabdát egy jojót
a megfelelő pillanatban vagy megszánjon és
nyomjon egy ctrl+s-t
megyek tovább az Egyetem-téren a kút friss
festékillata teljesen feldob és
hirtelen megkívánom a cseresznyét
hogy vagyok
(ce mai fac)
Mariának
a sugárzások miatt a kezeiden nem nő már a szőr a vérnek természetes
rozsda és kőolaj aromája van közben otthon mint fastfoodot
faljuk fel egymást te kitanultad már
a gyenge pontokat azokat a helyeket ahol isten
rákos dudorokban felejtette a kislapátját a boldogság-mirigy
szavatossági idejét és hogy bírnád ki áprilisban
amikor a képernyőről hatalmas bojtorjánlevelet nyújt feléd két borotvált fejű kislány mosolyogsz
az agyadba döfve egy kis esernyő ami alatt már gránát sistereg mosolyogsz
a koldusnak aki néhány éve mutatta be nekünk egy lengyel tánc kaotikus mozdulatsorát
mielőtt eltűnt a pegas biciklijével
egy kamion kerekei alatt
írnék még neked az éjszakákról amikor a számba egy sífelvonó kábelei mennek be
és jönnek ki annak reményében hogy a hosszúhaj-fóbiám még
meg tud nevettetni és lefotóznád kivörösödött fejemet
és elmém fölötti bungee jumpingozásokat megmaradtak
az apró szeszélyeid amiket még elnézek neked
most végre megértettem. a hadi bevetésekre idomított delfinek
orrukkal a part felé löknek téged a szervraktárak éjjel-nappal nyitva állnak minden
ruhába bele van varrva egy ejtőernyő próbálkozhatsz bármivel ebből
nem tudsz kijönni
emeld mégis fel a függönyt lesd meg a megfelelő beteg színdarabot
ne fordítsd el a fejed emeld fel a fátylakat is nevetéstől
ráncos arcomról miattad hagytam hogy magvakkal
töltsék fel a kortexem miattad van a kényszeres csörömpölés és a pán péter szindrómás
férfi gesztusai egyszer majd a lábaim
helyére baseball ütők nőnek
végig fogom járni.
nincs miért aggódnod.
lövölde
(poligon)
szalvéta sör konfetti és két akkora citrom mint egy beelesdézett lemúr szemei
mondtam és kacagva letettem a telefont talán az endorfin
termelődés miatt felejtettem el a paprikát ami később
elszomorított minket megfelezett érzelmek megtört örömök a rejtett kapcsolat a zöldségek
és olyasvalami kémiai szerkezete között ami leginkább a foszladozó lépes
mézre hasonlít szilveszter éjjelre az a tervem hogy még egyszer utoljára berúgjak
mielőtt elkezdeném a kezelést 10 nap penicilin 6 hónap moldamin hetente és aztán
még meglátjuk mondta az orvos azzal a távolságtartással amivel mindig lenyűgöztek
a hentesek és a profi kurvák alig pár másodperc telt el amíg a szavakból
bitek lettek és a bitek véget értek mint egy hullámvasút amit egy aszteroidáról nézel
amíg kapcsolt a hívás eszembe jutott három hasonlat de nem vetted fel
talán bizonyos dolgokat jobb megtartani magunknak
úgy éreztem magam mint egy kényszerleszállást végrehajtó repülő Okefenokee mocsarában egy
vérszegény kétbalkezes labdaszedő fiú egy bogár ami a képernyődre száll film közben amiben amúgy se éli túl senki
vajon mit mondhattam volna akkor a félelem áramgeneráló hatásáról
a kislányról aki a délutáni álmát egy égő házban alussza
és vadállatok veszik körül?
a kezelés elhalasztása csak megengedné a vírusnak hogy tovább vándoroljon és hogy
befészkeljen a legfontosabb szervekbe képzelje el hogy harminc évesen kétnaponta
egyszer át kell vezetnie az összes vérét valami mechanikus veséken vagy hogy a
szívén valamiféle csipke jelenne meg egy növénytakaró ami elzárja a vér
keringését nem szeretné hogy ez történjen ugye?
begomboltam lassan az ingem lenyűgözötten és kíváncsi ámulattal képzeltem el
a gazdagon virágzó növénytakaró lehetőségét éppen ott a bal mellem alatt ahová
ki lesz írva ISTEN HOZTA A „NYASZTYENKA SZÍVE” NEMZETI PARKBA
kérjük őrizzék meg a tisztaságot!
szilveszter éjjelén egy piromán tűzoltó volt bennem aki azt kívánta hogy árasszon el
mindent az alkohol mielőtt eldobja a petárdát kinyílt az összes
pezsgő amikor hozzám értél még ha véletlenül is össze
akartam válogatni egy képsort amit végigpörgethetek amikor azt mondják
most gondolj valami szépre majd a tű és a kéz ahogy óvatosan
rácsap a fenekemre erre a lövöldére ahová csak
vakok és kezdő mesterlövészek járnak lőni.
ANDRÉ FERENC fordításai
Anastasia Gavrilovici 1995-ben született, a Bukaresti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. A Poesis International világirodalmi költészeti folyóirat szerkesztőségi tagja, angol, francia és spanyol nyelvből fordít. Első kötete industria liniștirii adulților (a felnőttnyugtatás ipara) címmel jelent meg, amelyért elnyerte a Mihai Eminescu-díjat 2019-ben.
