"ők a fény és az árnyék"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 11. (793.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
„Hiányzik a szöveg lelke, ha nincs mögötte életélmény”. Interjú Patak Márta íróval, műfordítóval
Karácsonyi Zsolt
Költők, királyok, megvadulók
Vermesser Levente
Vermesser Levente versei
Árkossy István
A lélegző vonal
Simonfy József
Simonfy József versei
Vallasek Júlia
A mások regénye
Cseh Katalin
Cseh Katalin versei
Székely Örs
Székely Örs prózaversei
Anastasia Gavrilovici
Anastasia Gavrilovici versei
ANDREI DÓSA
Andrei Dósa versei
Cseke Péter
Páskándi kolozsvári műfajspektruma (Folytatás előző lapszámunkból)
Mila Haugová
Mila Haugová versei
Tófalvi Zselyke
Herkulesfürdői emlék
Abafáy-Deák Csillag
Szárnyak
Jakab-Benke Nándor
A Polanski-ügy
Bartha Réka
Hegel: járvány és utókor között, félúton
Borsodi L. László
A hontalanság utcája
Biró Mónika-Anita
Vigyázz, kész… nőj már fel!
Itt senki sem az, akinek látszik
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 3.
Szekernyés János
Épületek és falak
 
Borsodi L. László
A hontalanság utcája
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 11. (793.) SZÁM – JÚNIUS 10.

Ha a Szünőföldem a szülőföld elveszítéséről és felszámolódásáról szóló novellafüzér, amelyben az emigráció nyomán a kétlakiság, a sehova nem tartozás drámája tárul fel, akkor az Örök utca annak a következménye, amely arról számol be, hogy mit tapasztal az, mi történik a kényszerűen választott hazában azzal, aki a kisebbségi létet hátrahagyva az anyaországi, többségi közegben él.

 

Az Örök utca lakóinak tizenöt története – mely történetek továbbadása a Cholnoky Viktor-mottó tanúsága szerint írói feladat („amiket mégiscsak mindig tovább kell mondanom”) – semmivel sem szívderítőbb, mint a Szünőföldem alkoholizmusba, nincstelenségbe süllyedt alakjainak élete. Az Örök utcában sincs senki otthon, senki nem találja a helyét, állandóan úton van, csak vendég a világban (Villa Nirvana), az örök utca olyan allegorikus tér, amelyben az emberek nem célirányosan mennek, hanem kóvályognak, botorkálnak vagy helyben járnak: hurcolják-elszenvedik hontalanságukat, vélt vagy valóban elkövetett bűneiket. Kiszolgáltatottak – a politikai helyzet változásainak és saját, szűkebb környezetüknek (a Csörögefánk Karcsikája egyszerre a kommunizmust követő rendszerváltás, apja alkoholizmusának és anyja kurvasáságának a játékszere), biológiai adottságuknak, és a történelem alakulásának, amivel nem lehet egyetérteni, de változtatni sem lehet rajta, marad hát a világ nagy dolgainak alulnézetből való megélése és megítélése, fricskázása (Köpésre a múlttól). Aki megnyugvást, megértést, legalább átmeneti vigaszt jelentene mások számára ebben az állandó és értelmetlen hurcolkodásban, az vagy beteg és a halálra készül (Szilárd papa), vagy a társadalom peremére szorított, a közösségből száműzött ember (Aki az Úr ­nevében).

 

Az Örök utca szerencsétlenjei nemcsak térben utaznak, mint Semsei Tamás, alias Juszuf Közép-Európától Kelet-Európán át Törökországig, Malajziáig és vissza, hanem kultúrák között is, csak ez a térben és kultúrák között történő utazás nem az identitás megsokszorozódását jelentő gazdagodást, ellenkezőleg, identitásvesztést jelent, a helyt nem találás különböző stációit érzékelteti (Üzbég mazsola). Ráadásul az utazás nem autentikus választás következménye, hanem kényszer: kényszer köztességben, elvált szülők gyerekeként az alkoholista apával lakni, majd két nő között vergődni, később az elrontott családi élet és a munkahelyi körülmények miatt „Magyarból” „Németbe” menni dolgozni, hogy bárhol van az ember, rájöjjön, boldogtalan (Termik), hogy a saját otthonában is idegen, albérlő, megtűrt (Szalona).

 

Ez a boldogtalanság, kisemmizettség, árvaság az örök utca lakóinak a létállapota, ami egyet jelent azzal, hogy kelet-­európainak lenni. Az örök utca nem csupán a hontalanság és kirekesztettség tere, hanem maga Kelet-Európa. „Ennek a Kelet-Európának soha nem lesz vége” – állapítja meg a Mágus beszélője. És anélkül, hogy a didaxis eretnekségébe esne, Csender minden egyes történetét ebbe a régióba helyezi: a történetek nem illusztrációi a kelet-európaiságnak, hanem a kelet-európaiság, a balkániság az író teremtett világának a működési elve. Nem is szükség itt belemennünk abba a kölcsönösen kegyetlen átverés- és megkínzástörténetbe, amelyet egyfelől dr. Mágus, dr. Árnyék és dr. Szipka, másfelől Komor Ádám produkál, elég, ha a Mágus narrátorának önelemzését idézzük, ami a kötetben körvonalazódó minden emberi sorsra általánosítható: „Mi a három év alatt nem tudtunk menni semmire. Voltam közben szakmunkás, munkanélküli, alkoholista, közmunkás, minden, ami Balkányban lehet az ember.” Ez a legtöbb, amit ebben a világban férfi megvalósításként felmutathat: az alulfizetettséget, a megaláztatást, az alkalmiságot, az ebből következő elállatiasodást. Ez az ember alatti létezés a nőknél a prostitúcióban szublimálódik (a Termik Fannyja mellett Lillácska, avagy egy karrier ívelése címszereplőjének a sorsában).

 

Hazug, tolvaj világ (volt és maradt) az örök utca, amelyben nem volt és nincs becsülete a kívülről érkezőnek sem, hiszen ennek a végvidéknek nincsenek erkölcsi normái, az anyagi szerzés, az ösztönök domináltak (Zabfosztók) és dominálnak, hát könnyen áldozattá válik a gyanútlan, a jóhiszemű, a más kultúrából érkezett külföldi is (Éhes ember). Ennek az áldozatiságnak a drámai felnagyítása – mintegy az Üzbég mazsolának a tragikumra és abszurdra hangszerelt folytatása – a Fényben az öntudatát, nevét, tehát identitását veszített Szamosi története, aki nemcsak önmagát, hanem meghittnek vélt szűkebb környezetét, a feleségét és a házát is elveszíti. Sors(talanság)a Gregor Samsáéra hasonlít, akinek létidegenségét és a tőle való elidegenedést a felesége elfordulása metaforizálja. Nem csoda, ha Szamosi (Szakosi?) fény felé fordulásának távlatából távoli, meseszerű történetként (a tizennégy másik novella kontextusában kissé manírosnak, álnosztalgiázósnak is) hat a Repülj, madár, repülj…

 

A kötetzáró Folyami emberek című novella azonban visszahozza az olvasót az örök utca, a kelet-európai számkivetett lét hétköznapjaiba, diszharmonikus emberi viszonyai közé, és a két féltestvér felemás viszonya, egymással ellentétes irányba és párhuzamosan haladó életútjuk, majd egymásra találásuk nem változtatja a könyv végkicsengését az amerikai filmdrámákra jellemző happy enddé. Anélkül hogy a kötet szövegeinek hol tragikus, hol groteszk-abszurd hangszerelésű alapkarakterét feladná, és fenségesbe fordítaná át, a novella és a könyv befejezése érzékelteti, van, lehet sejtelemnyi remény, amit túlmutat az emberi sárba esettségen, kiszolgáltatottságon, kilátástalanságon. Legyen ennek a neve megbocsátás, szolidaritás, vágy a végtelenre vagy egyszerűen a (pillanatnyi) megnyugvásra. Mintha a cethal poklából megmenekült Jónás mondaná: „A csónak elejébe ültem, a fejemet magasra tartottam, és szívtam be a halszagú tengeri levegőt.”

 

Csender Levente Örök utcája tehát szomorú, de nem reménytelen világ. Azzal a távlattal vigasztal, hogy talán van egy örökebb utca ennek a végtelennek tűnő kelet-európai, balkáni szennytől bemocskolt földi útnál. Léthelyzetünk (újabb) pontos diagnózisa, kor- és kórkép a kötet, amely hiteles mondatokat, a műfaji elvárásoknak megfelelő tömör nyelvezetű és szerkezetű írásokat is jelent. Főként a nevezett régióban élő befogadó számára olyan elevenbe vágó olvasmány a könyv, amelyben a hol egyes szám első, hol harmadik személyben beszélő narrátor magatartására érdemes odafigyelni. Reflexiói, megállapításai nem a tapasztalati világ történéseinek értelmezéseként, hanem nyelvének világvonatkozásaiban válnak lényegessé és hitelessé: egyfelől e nyelvi világ működ(tet)ésének a birtokában, másfelől a nyelv teremtményeként mindvégig higgadt maradt, nem idealizál és nem démonizál, ítélete épp azáltal nem válik ítélkezéssé, hogy a történetalakítás révén, a világszeletek elrendezése alapján, elhallgatásai által formálódik meg.

 

 

Csender Levente: Örök utca. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2017.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében