Zsembery Péter Ábelje a maga szókimondó egyszerűségében és jelenvalóságában vetíti elénk gyermek-, majd kamaszkorának képkockáit. A tömör és velős felnövéstörténetben sebesen követik egymást a jelenetek pontosan úgy, ahogy az idő maga is elillan, s egy szempillantás alatt felnövünk. Mindez életünk filmjének kezdőjelenete marad csupán. Nincsen ráérős emlékezés, és nincsen utólagos értelmezés sem: csak a jelen van annak minden benyomásával, örömével és fájdalmával együtt.
Trágárság, fullasztó alkoholizmus, kendőzetlen szexualitás, állandó és nyomasztó feszültség szegélyezi azt az utat, melyet Ábel jár be felnőtté válása során. Családja nyíltan boldogtalan, ő pedig gyakran egyedül (vagy éppen az öccsével kettesben) találja magát az előtte még felfedezésre váró, idegen és nehézségekkel teli világban: „Egy kicsit olyan érzés, mintha az anyám és a faterom is halott lenne. Egyedül vagyunk. Mindenki egymaga. Nem tudom, mit csinálnánk, ha meghalnának. Eladnánk a házat. Hogy kell megszervezni egy temetést? Vennénk magunknak egy-egy lakást? De ki kell fizetni a bankot. Nekünk kéne etetni a rengeteg macskát. Ennyi macska nem is tudna lakásban élni. Nyolc macska van most.” A felnőttek világának a nem éppen rózsás oldalát ismeri meg leginkább, s ezt a gyermeki tisztánlátás, majd a fiatalos hidegvér lendületével és lazaságával beszéli el. Zsembery regényében a keserűség apró örömökkel, a lemondás kíváncsisággal, az érdeklődés pedig közönnyel elegyedik, s így Ábel gyermek- és fiatalkora már-már groteszk színezetet kap.
A regény nem csupán a párbeszédek dominanciája miatt válik fokozottan beszédessé, hanem azért is, mert éppen megszólít. Saját fiatalságunk létfontosságú kérdései és problémái köszönnek vissza a lapokról. Rá kellett már jönnünk, hogy nem is olyan egyszerű elválasztani a szerelmet a barátságtól, a vonzódást a vágytól, a testiséget az érzelmektől, a kötelességet a szórakozástól, a gúnyt az undortól, s persze jót a rossztól. Olykor hű társra lelünk egy kóborkutyában, máskor viszont bűzölgő döglött macskát találunk a konyhapult mögött. A Vigyázz, kész újra (vagy éppen előre) levetíti az elindulás nehézségeit, az első lépések gyötrelmes szépségét, s közben számos lehetőséget felkínál, de sosem mutatja meg a végső állomást. A startpisztoly egy (ultra)maratonon dördült el, ahol Ábelnek, s vele együtt az olvasónak is jócskán szaladni (vagy olykor sétálni) kell még a célvonalig.
Zsembery Péter: Vigyázz, kész. Scolar Kiadó, Budapest, 2020.
