"ők a fény és az árnyék"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 11. (793.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
„Hiányzik a szöveg lelke, ha nincs mögötte életélmény”. Interjú Patak Márta íróval, műfordítóval
Karácsonyi Zsolt
Költők, királyok, megvadulók
Vermesser Levente
Vermesser Levente versei
Árkossy István
A lélegző vonal
Simonfy József
Simonfy József versei
Vallasek Júlia
A mások regénye
Cseh Katalin
Cseh Katalin versei
Székely Örs
Székely Örs prózaversei
Anastasia Gavrilovici
Anastasia Gavrilovici versei
ANDREI DÓSA
Andrei Dósa versei
Cseke Péter
Páskándi kolozsvári műfajspektruma (Folytatás előző lapszámunkból)
Mila Haugová
Mila Haugová versei
Tófalvi Zselyke
Herkulesfürdői emlék
Abafáy-Deák Csillag
Szárnyak
Jakab-Benke Nándor
A Polanski-ügy
Bartha Réka
Hegel: járvány és utókor között, félúton
Borsodi L. László
A hontalanság utcája
Biró Mónika-Anita
Vigyázz, kész… nőj már fel!
Itt senki sem az, akinek látszik
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 3.
Szekernyés János
Épületek és falak
 
Biró Mónika-Anita
Itt senki sem az, akinek látszik
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 11. (793.) SZÁM – JÚNIUS 10.

Turczi István sokszínű repertoárjának legújabb darabja, a Marokkóban a beteg párnája alá mindig tesznek tőrt című regény szinte kézen ragad, s úgy vezet el történetének színterére, a Kővár kastélyszállóba. Főszereplőnk, az ártatlan ember tipikus megtestesítője, aki „óvatosságból egyszer felírt a noteszébe egy Seneca-idézetet: »Egyforma hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.« Felírta és elfelejtette.” A bibliai névvel megáldott Azrael Isten segítőjéből és a holtak védelmezőjéből most sokkal inkább védelmezetté válik Turczi még az ártatlanokat sem kímélő immorális világában.

 

A történet akarva-akaratlan is eszünkbe juttathatja akár még Kafka kastélyát is: fojtogató titokzatosság, nyomasztó megfoghatatlanság lengi körül az amúgy fényűző birtokot, de még a személyzetet is. Sosem ismerjük meg a háttérből felügyelő (arctalan) hatalmat, de az események már eleve annyit sugallnak, hogy ennek a világnak jobb nem részese lenni. A nyugalom szigete szempillantás a borzalmak barlangjává válhat.

 

A nővére által mentorált Azrael nemes egyszerűsége, fiatalos ártatlansága ebben a világban pusztán két végletes érzelmet válthat ki: a szexuálisan és korporálisan tárgyiasított nők hol nemi vágyuk, hol pedig anyai ösztönük szerint viszonyulnak hozzá; a férfiak azonban gyűlőlettel vagy féltékenységtől vezérelve elutasítják. A testiségben tobzódó, rendre egyedi módon immorális szereplőknek szükségük van a fiúra, és arra, amit a szemükben képvisel, de amennyiben képtelen integrálódni zárt rendszerükbe, azonnal veszélyfaktorrá válik. Környezete is csak oly végletes módon képes jelenlétére reagálni, mint ahogyan ő maga látja (éli) világát: „Látod, milyen naiv vagy, nem tudsz mást, csak szeretni és szenvedni. Közben a lényeget rendre szem elől téveszted.”

 

A borzongató háttértörténetek kibontakozásának sorozatában egyre fokozódik a feszültség. A szereplőkkel történtek egyre intenzívebben ígérik a titkok leleplezését, a morális értékek végső győzelmét, s mégis rá kell döbbennünk: a kastélyszálló megrendíthetetlen, s az válik igazán mérvadóvá, ami a fiúval legbelül történik. „Csupa olyasmi történt itt vele, amit tapasztaltabb elme előre lát, és bölcsen elkerüli a csapdákat. Ő meg szépen belesétált a legtöbbe. Nem direkt, de öntudatosan. Emelt fővel, rendületlenül mosolyogva, néha nyeretlen kétéves módjára.” Nyár végére néhány fotó marad csak a kezünkben: önfeledten mosolygó emberek sötét titkaikat rejtegetik.

 

 

Turczi István: Marokkóban a beteg párnája alá mindig tesznek tőrt. Scolar Kiadó, Budapest, 2020.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében