Kirívó
Társaságodban nem önmagam vagyok,
legalábbis nem én,
vagyis csak én,
minden, amit elnyomok,
az idő veled aszimetrikus,
nincs kép, se hang,
gátlásaimról lemondok.
Hazafelé
a falak vonzásában,
visszhang egy üres szobában,
otthon,
hol?
Semmi.
Puha, légmentes tér,
benne a buta, kényelmes én,
pillanatnyi csend,
áramszünet a gyártósoron.
Melletted szépnek érzem magam,
szépnek
egy csúnya világban,
te is csak egy vízcsepp vagy
egy égő lakásban,
de az utolsó
cseppek közt a nyertes.
Szomjas vagyok.
Ég veled
Nem a tartalom,
az aktus, ami tetszik.
Valamit elindít benned,
burjánzik.
Fogsorod árnyalata beleolvad
sárguló ujjaid belső falába.
Mindig van nálad tűz,
csak benned nincs már.
Étvágyad tárgya megannyi rákot okozó, apró részecske és
szénmonoxid keveréke.
Reggelire visszakrákogod az utolsó slukkod,
az első gondolatod.
Annyiszor letetted már,
nem érdemes aggódni.
Lerakódik magától,
elnyomod.
Értem?
Olyan hangosan gondolkodni, hogy mások is hallják.
Olyan lassan gondolkodni, hogy én is megértsem.
Úgy megérteni, hogy el is tudjam mondani.
Úgy tudjam elmondani, hogy meg is értsék.
Úgy értsék meg, ahogy elgondoltam.
Elgondolni, hogy mit érthetnek.
Tudhatják, hogy megértem őket.
Megérteni,
hogy nem tudhatják.
Kicsi Hólyag Klub
A barátaimmal közösen szoktunk semmit csinálni,
Hasznos, mert gyorsabban telik a nap,
Kevesebb semmire jut idő.
Semmit soha ne halassz holnapra:
Carpe diem,
A szőnyegdiéta meg carpet diet,
Hasonló témákat boncolgatunk,
Ezt is ott írtam.
Szerintem szép
Narancssárga fények
sötétkék árnyékok
a nyestek megint összemászkálták a szélvédőket
Egy patkány az ereszlábnál
tanácstalan
Túlzás
avagy kimeríteni
a kút fogalmat
Nagy Olivér OLIGAMI (1999) pécsi festő, képzőművész. Ez az első publikációja.
