Terényi Edével újra az audiovizuális élmények erőterében
A régebbi élmények mai bizonyosságában, újabb és újabb élményígéreteket váltott valóra Terényi Ede orgonahangversenye és grafikai kiállítása április 1-jén az Evangélikus templomban, illetve a Reményik Sándor Galériában.
Zenei alkotásai végig a transzcendens értékek harmóniájában közvetítették üzeneteiket, mind a hangszeres, mind az ének formájában. Az áhítat és a fenséges érzelmek zenei metaforái váltakoztak a fájdalom és a bánat érzelmeivel, úgy, ahogyan azt a választott műfaj, a Stabat Mater gondolatvilága hivatott tükrözni.
A fohász után dr. Molnár Tünde orgonaművésznő három mozzanatban – a Messiaenesque és a Dialogues Mistiques részleteiből –, a barokk nyitányok szellemében előrevetítette az elkövetkezendő szakrális üzenet teljes hangulatskáláját és értékvilágát egyaránt. A változatosság, a kontrasztok, a sok szín és az egység az Adagio, az Allegro deciso és az Andante mesto programjelöléseinek az indikációi jegyében zajlott.
Az orgona-ének koncert második részébent Stabat Materét mutatta be. A mű hét tétele: Mária álma, Elindult a szűz Mária, Siratlak szüntelen, Stabat Mater, Óh, Jézus, Mennyországnak királynéja, Consolare Domina-Hymnus. A szerző előre jelezte a műsorfüzetben, hogy ezúttal e 7 tétel közül „a latin szövegű Jacoppo di Todi sequencio a negyedik tételben szólal csak meg, előtte és utána különböző forrásokból merített szövegrészletekre írt tételek hangzanak el, amelyekben népdalidézetek és egyházi népénekek kapcsolódnak a Stabat Mater gondolatvilágához. Úgy is mondhatnám, egy erdélyi, népi Stabat Mater gondolata öltött formát művemben.” Hozzátehetjük, hogy ebben a szerkezetben tételről tételre megtaláljuk azt a kontraszthatást, amely az imádság hullámhosszán a mélyből feltörő kiáltás és az alázattal megszólaltatott könyörgés kettősségében valósul meg. Például az indító tétel – Mária álma – zenéje a következő szavakkal kezdődik:
I. Mária álma
Jézus Krisztus édesanyja Szűz Mária
Elaludt a Kálvária hegyén közel Betlehemhez
Hozzájött Jézus és így szólt:
Anyám, anyám, szép álmot álmottál?
Nem fiam – felelé – nagyon rosszat álmodtam
Elaluttam és álmomban láttalak elfogva egy kertbe’
és következik utána a Bibliából jól ismert Kálvária-epizód életre keltése egészen a krisztusi válaszig.
Anyám, anyám, szerető jó édesanyám a te álmod igaz
Aki ezt az álmot lelkében őrzi,
az nem fog hirtelen halállal meghalni
és a mennyekbe fog jutni
és együtt örvendezhet a kórusi angyalokkal örökké, Ámen.
Az említett Jacoppo di Todi himnuszát a második tétel Elindult a szűz Mária és a harmadik tétel Siratlak szüntelen élményanyaga előzi meg. Különösen ez utóbbi, a bachi János passió alt áriájának hangulatvilágára emlékeztető mozzanat emeli ki Terényi Stabat Materének asszociatíve emlékeztető gazdagságát. Miként Gadamer hermeneutikája sugallja, a zenei kultúrák horizont-összevonása csúcsosodik ki a negyedik tétel himnuszidézetében is, amely a reneszánsztól napjainkig a non nova sed nove művészi-alkotói elvét követve alakítja ki és tolmácsolja az idézett ünnepkörhöz fűződő zenei vallomását:
Kútja égi szeretetnek,
engedd érzenem sebednek
mérgét: hadd sírjak veled’
A hetedik tétel egészében a Consolare Domina latin eredetijét mutatja hat és öt szótagos verssorok váltakozásában.
A mű Domokos Pál Péter tiszteletére íródott. Ősbemutatója 1990-ben volt Budapesten, a szerző nagy örömére, még a nagy folklórtudós életében és jelenlétében.
A Sequentia Paschalis nagysikerű elhangzása után nyílt meg a La Divina Commedia című grafikai kiállítás. Terényi Ede 25 színes grafikával három „tételben” (7+9+9) illusztrálta a dantei nagy utazás állomásait Infernótól Purgatorión keresztül a Paradisóig. A zömükben elvont szerkesztésű kompozíciók fő motívumai – a kör és a kör sugárzó sugarai, valamint megfelelő színárnyalatokkal való kitöltései – a vizuális hatás érzelmi reakcióit eleven élménnyé avatták. Például az Inferno ciklus hét grafikájából A pokol kapuja a Lasciate ogni speranza, voi ch’entrate! (Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel) jeligéjét, avagy a Francesca da Rimini illusztrációja az ötödik énekből a dolce stil nuovo szellemi elméletének dantei interpretációját – al cor gentil ratto s’apprende (a szerelem csak a nemes lelkű embert gyújtja fel, kelti életre). Ugyanakkor a Paradiso 24. és 25. képe, Az aranylépcső és a Visszatekintés a csillagokból szinte misztikus erővel válik a kiállítás betetőzésévé.
Az őszinte elismerés hangján szólunk Molnár Tünde kiváló orgonaművészetéről. Mint a mester doktorandusa, szó szerint minden Terényi-orgonaműnek nemcsak avatott ismerője, hanem kiváló megszólaltatója is. Ezúttal az összes művekből adott elő számunkra részleteket a két, már jelzett ciklusból.
Az énekszólamok szólistái, Iordache Beatrice – szoprán és Madaras Ildikó – mezzoszoprán, mélységes átéléssel és a műben rejlő esztétikai-transzcendens értékek érzékivé tételével nyújtottak maradandó esztétikai élményt a hallgatóság számára. Grigore Pop, az ütőhangszerek művésze, kíséretével tette szervessé az orgonán és énekhangon elhangzó zenei élményt.
Kellemes meglepetéssel szolgált Essig József videó-projekciója, amely a templom szentélyében felnagyítva vetítette elénk a kóruson zajló zenei előadást. Ezúttal nemcsak hallottuk, de láttuk is a zenei élmény templomi megszületését.
Essig Klára, dr. Alexandra Rus és dr. Józsa István bevezető szavai után a szerző a rá annyira jellemző ludikus hangvételben szólt képeiről, és „szívesen látta közönségét a pokolban” a művek szemléletével egybekötött agapéra.
Ezek a napok számos kulturális eseményben gazdag napjai voltak a kolozsvári művelődési életnek, egyebek között már javában zajlott a Modern Kolozsvár fesztiválja is, mégis a Terényi-műveket magáénak valló kolozsvári közönség szép számban és nagy érdeklődéssel vett részt ezen az audiovizuális zenei-grafikai eseményen. És meggyőződésünk, hogy nem csalódott benne, hiszen esztétikai elvárásait termékenyen elégíthette ki a felkínált audiovizuális élmények gazdagságában.
Kolozsvár, 2007 áprilisában
Angi István
