TD emlékére I.
Szavak nélkül,
az átszitált időben,
szétszórva könnyedén.
Csak így lehet a tiéd.
Csak így őrizheted meg.
TD-emlékére II.
(--------------------------------)
Ezt a sort neked hagyom ki.
Ide mindig visszatérhetsz.
Itt mindig az lehetsz, ami:
Pillanatnyi,
örök változása magadnak.
Genezis
Nevezzük alkonyatnak, mondtad,
és nekem nem volt ellenvetésem.
Legyen ez a világ pereme.
Tettem hozzá egy kicsivel később,
és te elmosolyodtál.
Így vettük lépésről lépésre birtokba a tájat,
alkonyatkor, a világ peremén.
Néró
Még ha a hajnal meg is lassítja lépteit,
az éjszakák mindig kikezdik a márványt.
A nagy birodalmak bukása verstani kérdés,
s az őrjöngő Néró mégiscsak költő volt.
Hisz mi idézné meg jobban az első
költeményt,
mint a kétezer éve lángoló utcák?
Lappföld meghódítása II.
A világszellem megtermékenyíti
az anyakirálynőt,
miközben a magyar csapatok egyre beljebb
nyomulnak
a háttérhatalom szívébe.
A történelem végét hirdető számi varázsló
baglyokat idéz a némber muffjából,
hogy azok
megtizedeljék a bátor sereget.
Apám léggitárszólója azonban
megszelídíti őket.
Tudják, hogy Ő is tudja:
A földi dolgok jóformán nem is léteznek.
Minimal noir
Átvezetett egy régi éjszakán.
Üresbe tette a motort és várt.
Combján pihentette a pisztolyát,
míg a poshadt fényből kilépett a lány.
Kalapot viselt és piros ruhát.
Az ujjain már megalvadt a vér.
Szép volt, s mikor ahhoz a fokhoz ért,
fénybe fürdette a sápadt holdvilág.
Pisztolylövés dördült el a ködben.
A kihalt utcán amúgy csend honolt.
Whiskyt töltött és tejet, miközben
érdes kezével egy cigit sodort.
A hajnal lágyan fecsegett a füstben,
de hiába virradt, be is alkonyult.
Kollár Dávid 1993-ban született Budapesten. Szociológus, művészetkritikus, költő. A PPKE BTK Politikaelméleti Doktori Iskolájának hallgatója.
