"a többit elképzelheted"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 13. (795.) SZÁM – JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
az élet egy valóságshow, lehet üvölteni
horváth csaba
„Engem azért fizetnek, hogy tanuljak” Interjú Újvári Mária bibliográfus-könyvtárossal
Bogdán László
Bogdán László versei
Magyary Ágnes
Napocalips (regény). Titkos vadászat – első rész
Abafáy-Deák Csillag
Dénes
Codău Annamária
Rendteremtő viharok?
Szabó Gergely
Szabó Gergely versei
Veréb Árnika
Kakasok
Nagy Olivér
Nagy Olivér versei
Szallós Kis Csaba
Szallós Kis Csaba versei
Kollár Dávid
Kollár Dávid versei
Borsodi L. László
Ha nem süllyed el a Titanic
DOINA RUŞTI
A malom fantomja
KORPA TAMÁS
Korpa Tamás versei
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A téma az utcán hever, és nem viszi haza senki
FISCHER BOTOND
Generációs útkeresés a virtuális színházban
Laczkó Emőke
Miért kell megfelelni?
Fleisz Katalin
A tökéletes antihős
Megmaradni a helyes úton
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 4.
MÁRTON EVELIN
Digitális terek határain Villáminterjú Juhos Sándorral
 
Fleisz Katalin
Megmaradni a helyes úton
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 13. (795.) SZÁM – JÚLIUS 10.

Lakatos Mihály kötetbe gyűjtött tárcáit olvasva először az ujjongó öröm lett úrrá rajtam, mert hát napjaink érték- és mindenféle válságától sújtott világában végre egy üdítően „normális” hang, amely ráadásul még humoros, néhol (ön)ironikus is… Végre igazi tárcákat olvasok, ami bár a mindennapok apró-cseprő ügyeiről szól, a megélt élet keserédes történéseiről, de úgy, hogy egy szilárd értékekkel rendelkező tudat fókuszál mindent, ami a beszélővel történik, vagy amit maga körül, a világban tapasztal.


Aztán a kötet sűrűjébe hatolva ez a hurráoptimizmus kezdte átadni a helyét a kétkedésnek, sőt néhol a bosszankodásnak. Meglehet, kötetként, egymás után olvasva ezeket a tárcákat valahogy súlyosabbak, gondolati-világnézetű tartalmuk jobban rátelepszik az emberre, mint egymástól elszigetelten, egy-egy újság hasábjain olvasva. De miről is van itt szó? A tárcák témáit az élet hozza, és az élet ilyen-olyan dolgaihoz kapcsolódó értelmező viszonyulás. Ehhez még hozzájön a beszélő sajátos helyzete, székely gyökerekkel, hagyományokkal rendelkezik, viszont felesége dunántúli, családjával maguk is Budapesten élnek. A kultúrák közti átjárás, néhol rövidzárlat is ott van témaként. Milyen az, amikor egy öttagú család a fővárosba költözik, és át kell rágniuk magukat a bürokrácia kásahegyein? Az eltérő kulturális háttér mennyire hidalható át a házasságban? Román–magyar, erdélyi magyar–anyaországi magyar viszony, a diktatúra hatásai, digitális világgal való árnyékbokszolás, a tanítás, gyereknevelés kérdései, másság, nemi kérdések, melegfelvonulás, állatvédelem és még sorolhatnám azokat a témákat, amelyek rengetegében a magát Ábelnek nevező beszélő utat vág. Ez így teljesen rendben van. Miért hát a bosszankodás? Mivel a beszélő hang nem kevés meggyőzőerőt mozgósít – és az olvasó is boldogan hagyja magát meggyőzni a minden szélsőségtől mentes normalitátst felismerve –, néhol olyan saját véleményt is ebbe a meggyőző retorikába csomagol, amely nem feltétlenül számíthat konszenzusra. Gondolok itt az olyan törvények, rendeletek elutasítására, mint a „zárt helyen ne cigarettáz” törvényre, az általános iskolában bevezetett szöveges értékelésre, de az olyan nem választott élethelyzetek kapcsán is sikamlós területre téved, mint a magány vagy a homoszexualitás. Mivel a beszélő olyan értékek mentén rangsorol, mint a keresztény konzervativizmus, az erdélyi, székely (családi) hagyományok, vagy általánosabban a „józan paraszti ész”, néhol ezen tekintélyre hivatkozva túlságosan rövidre zárja, ezzel az elemzéstől vagy esetleg az éppen feloldó humortól zárja el az utat. Ha belegondolok, nemcsak a Székelyföldön, de a Partiumban is így bélyegezték meg a magányos férfit/nőt („vénlányt”): „megmaradt magnak”. Ez az elnevezés viszont nem disztingvál, beletartozott az is, aki saját hibáján kívül maradt egyedül. Mert mi van akkor, ha valaki keresztény értékeket vall, maga is szeretne részesülni a teremtés folyamatában, de önhibáján kívül maradt egyedül? Úgy gondolom, ezeken a területeken több árnyaltságra, (ön)reflexióra és végső soron tapintatra lenne szükség.



Lakatos Mihály: Súlyos ügyek. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019.








Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében