Fák
Vékony, hosszú ujjaikkal ábrákat rajzolnak a pazar kék égre,
arany fogaikkal megharapják a felhők húsos lábikráját,
rügyszemeikkel belenéznek a napba, és nem vakulnak meg,
csak nyújtóznak és nyújtóznak egyre magasabbra,
az űrig, a messzi csillagtestekig, a hideg, sűrű sötétig,
a súlytalan, örök lebegésig, a sárga végetlenig.
Beszélnek az Istennel naponta, megértik az égi jeleket,
vadvirág illat az ő nyelvük, emberi fülnek érthetetlen.
Angyal Bergamo felett
Bergamo felett márciusban
megjelent egy felhőangyal,
a helyiek az erkélyekről
fényképeket készítettek,
és feltették a világhálóra,
volt, aki térdre borult,
másoknak elakadt a szava.
A márciusi nap glóriát
vont a hatalmas angyal
homloka fölé,
kegyelmet hozott
vagy halált,
a kéklő egek
hieroglifáit.
Hit
Magam templomát építem,
égből, földből és levegőből,
élénk kék színű tavaszból,
madarak csicsergéséből,
zölden serkenő fűből,
száraz gallyakból, rügyekből,
kutyák ugatásából,
őzek lábdobogásából.
Ott kereslek, Uram, magamban,
mikor naponta sétálok a völgyben
a délutáni tájat csodálva,
fürkészem óvó tekinteted,
amikor esténként
összecsuklom a terhek alatt.
Mellkasomban erős szúrást érzek,
mintha malomkő ülne szívemen,
fekete, nehéz szavak,
szürke, gomolyfelhő-igék,
jégszínű jelzők.
Hozzád fohászkodom, Uram,
csitítsd haragom,
legyek olyan,
mint a levegő,
az ég,
a fű és
a fák,
a madarak,
a kutyák,
az őzek,
a nap és
az őt követő árnyék.
Keddéjszaka
Milyen sűrű ez a keddéjszaka,
a kutyák sem ugatnak,
bele kellene kiabálni
a gomolygó csendbe,
hogy hasadjon ketté, és
hulljon le az égről a hold.
Adj, Uram, reményt,
ne legyek vigasztalatlan.
Ne érintsen meg az éjszaka sötétje,
bírja el a vállam a végtelen estéket,
legyen erőm a fény felé nézni,
legyen erőm, sok erőm meglátni a jót.
Ne szoruljon
Anyám arcát látom magam előtt,
meggyötört, törékeny szomorú arc,
apró tenyerében a fejem,
hallom, ahogy dobog a szíve,
szomorúszemű, aprócsontú
gyermek vagyok,
akit csak az anyja illata
nyugtat meg.
Tanulom a megbocsátást,
ha az apám megjelenik álmaimban,
ne szoruljon ökölbe a kezem,
az egykori harag,
mi hegyeket mozgatott bennem,
egyik napról a másikra
szétmorzsolódik.
A szeretet hatalmas,
a szeretet mindentudó.
