Afaq Masud Szabadulás című regénye minden, csak nem az, amire számítani lehet az előszó vagy épp az első fejezet elolvasása után. A mű nem sokkal egy olyan nehéz időszak után született, mikor Azerbajdzsán, éppen csak kikiáltva függetlenségét, politikai és gazdasági szempontból is próbál biztonságot teremteni a 90-es évek elején, azonban ezt lehetetlenné teszik az Örményországgal folytatott háborúskodás tragédiái és az államhatalmak bizonytalan, hol gyenge, hol erős irányítása. Habár nem a „történelmi” események állnak a középpontban, mégis lehámozhatatlan a regényről a korabeli politikai vonzat és a történeti körítés.
A regény egyszerű természetességgel idézi meg a keleti ország mindennapjainak hangulatát ezekben a nehéz években, s bár az olvasó minduntalan tudatában van az ekkor uralkodó sajátos nemzetidentitásnak, nagyon könnyű elfelejteni a helyet és az időt, s csak sodródni egy népnek a megszólaltatott szabadságvágyával, majd félelmeivel. A szárnyra kelő pletykák és gúnyos anekdoták, azonban csak a hiteles hátteret adják a fő szálhoz, egy nagyon is ritkán látott színtérhez, az államfő halandó életének és országához való viszonyulásának kulisszák mögötti megtekintéséhez. A „Nemzet Atyjának” életéből olyan bizalmas mélységek vetődnek fel, melyek túlmutatnak a mindennapi rendeleteken, a testőrök és miniszterek társaságán, a nyilvános beszédeken: az olvasó előtt egy ember tudatalattija kerül felszínre a rég elfeledett emlékek, a valóság és az álmok érzékletes, epizodikus világának váltakozásában.
Az újabb és újabb fejezetek minduntalan más perspektívába helyezik a regény olvasatát, a történet lassan halad előre, de időnként riasztó hirtelenséggel ragadja meg a figyelmet a professzor, a tábornok, az akadémikus és a szürke mellényes álmainak világa. A szöveg minden figyelmeztetés nélkül vált a korrajzról és a társadalmi háttérről egy hétköznapi pszichiáter és az állam élén levő tábornok éjszakáról éjszakára szövődő álmainak ijesztő hangulatára. A valós érzékelések és képzetek itt eltörpülnek az éjjeli tudatos álmodás, az alvásparalízis, a szabadság titkát felfedő évezredes tekercsek tanulmányozása és az álmokban életre kelő ismeretlen fenyegetettség mellett, mely elhatalmasodni látszik és egész emberi életeket képes követelni.
Afaq Masud műve finom elegye annak, ahogy egy egész országra ható, nemzetet meghatározó tapasztalat kivetül az irodalomra, és hogy az ezekben az években átélt bizonytalanság milyen hatással bír mind a közemberek, mind az élen állók mindennapos rettegésére, ugyanakkor a szűnni nem akaró és nem tudó szabadságvágyára.
Afaq Masud: Szabadulás. Ford. Pál Laura. Napkút Kiadó, Budapest, 2020.
